Munkáimból kifolyólag naponta találkozok olyan leszázalékolt, egészségkárosodott emberekkel, akiket az esedékes orvos-szakértői felülvizsgálaton visszaminősítettek. Ezzel együtt elestek a rokkantsági nyugdíjuktól és vagy kisebb összegű ellátásra lettek jogosultak, vagy semmilyenre.
Könnyen kimondja a verdikt, hogy rehabilitálható, ilyen és ilyen munkát végezhetnek ilyen és ilyen feltételekkel. Hátraarc, irány a munkaerőpiac! Irány a munkaerőpiac tíz-húsz évi inaktivitás után, akár ötven felett is!
Úgy minősítenek vissza embereket, hogy ma, amikor mindez történik, rosszabb egészségi állapotban vannak, mint mikor leszázalékolták őket. Az érintettek elsősorban ezért nem értik, hogy mi történik velük. Értetlenül, kiszolgáltatottan, megalázva állnak, és várják, hogy mi lesz. Talán még reménykednek.
Természetesen nem azokról beszélek, akik korábban visszaéltek vagy akár még ma is visszaélnek a kínálkozó lehetőségekkel.
Sokan keresnek meg közülük, jogi segítséget várva és remélve. Igen, lehet fellebbezni, lehet a bírósághoz fordulni. Ezeknek az eljárásoknak az eredményessége ma nagyon rossz, tíz próbálkozásból körülbelül egy jár sikerrel. Vagyis minden marad a régiben.
Mit nyújt, mit mond a mai politika ezeknek az embereknek? Egyenlőre semmit. Az biztos, hogy ezek az emberek nem fognak az utcára menni, nem fognak tüntetni, tiltakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése