Szociális körforgás

 

A sokat hangoztatott államháztartási reform az egészségügyi és a szociális területet is érinti majd. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ezekkel kapcsolatos hatáskörök, feladatkörök hogyan oszlanak meg az állam, a (társadalom-) biztosítás és az önkormányzatok között, illetőleg ehhez mennyi pénz – anyagi lehetőség – társul. A fölsorolásban kétségkívül a legerősebb az állam. Ezért is könnyen szabadul a kötelezettségeitől úgy, hogy a másik kettőnek egyre nehezebb lesz.

A helyi önkormányzatok feladatai ebben a körben oly módon nőttek az elmúlt években, hogy egyrészt ezek tovább már nem háríthatók, másrészt az anyagi források nem feladatarányosan alakultak. Az önkormányzatok többsége örül, ha a jogszabályokban kötelezően előírt feladatait teljesíteni tudja, nemhogy azokon túlmenően bármit is vállaljon.

Mellesleg szociális területeken nő a szerepük a különböző társadalmi szervezeteknek, alapítványoknak, a közhasznú, illetve az egyéb társaságoknak. A vállalkozások ezeken a területeken nem nyereségorientáltak, ezek nonprofit vállalkozások.

* * *

Amit látnunk, érzékelnünk kell a vázolt folyamatban, az az, hogy az állam egy kötelező minimumon túlmenően nem akar több kötelezettséget vállalni. Ez a helyi önkormányzatokra annyiban igaz, hogy még a tehetősebbek se nagyon vállalnak többet, mint amennyit kötelezően el kell látniuk.

* * *

A Szonda Ipsos - még a kilencvenes években - végzett egy közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy az emberek mitől félnek leginkább. A megkérdezettek a rangsor élére a háborútól, második helyre a bűnözéstől való félelmüket állították.

„… Az átlagember számára is mindinkább tudatosuló társadalmi feszültségekre, a létbizonytalanság felerősödésére utal az, hogy a lakosság összességében, a jövőben ijesztőnek ítélt gondok közül az elszegényedés lehetőségét sorolta a harmadik helyre. A megkérdezettek 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ettől tart a legjobban. A probléma súlyosságának megítélése igen eltérő az egyes korosztályok esetében. Amíg a fiataloknak csupán kilenc százalékát aggasztja elsősorban a szegénysorba jutás veszélye, addig az erősödő (50-60 éves) rétegek körben a hasonló félelmekkel küzdők aránya 19 százalékot tesz ki…” (A jövő évezred gondjai, Népszabadság 1996. évi 93. szám, Hétvége melléklet).

Fontos megemlíteni, mivel az előzőekhez szorosan kapcsolódik, hogy negyedik helyen a munkanélküliségtől való félelem áll.

Németországban egy nemrégiben készült ugyanilyen felmérés szerint a német polgárok jóval kevésbé tartanak az elszegényedéstől hozzánk képest, az általuk felállított rangsorban ez az utolsó előtti helyet foglalja el.

 

* * *

A szociálpolitikai eszközökkel, illetőleg a különböző szociális ellátásokkal az elszegényedés ma legfeljebb csak mérsékelhető, a rászorultság legfeljebb csak enyhíthető. Ma semmi olyan nem történik társadalmunkban, ami miatt az elesett embereknek, a tartós munkanélkülieknek a közeljövőben jobb lehetne.

Az elszegényedésnek veszélyei is vannak. Hogy mi van és mi várható? Erre csak egy példa: „… a szegénység egyáltalán nem ok a bűnözésre; az igazi szegény ember büszkén viseli helyzetét és nagyra tartja magát a becsülete miatt. Ám aki megfosztatik azoktól a javaktól, amelyeket nem oly régen még birtokolhatott, vagy egyszerűen nem jut hozzájuk (és már nem is kizárólag a nagyvárosokban), pedig joggal igényelhetné, ez komoly veszélyhelyzet. Világszerte – így nálunk is – gettók, társadalmi zárványok alakulnak ki a lemaradókból, a kirekesztettekből. Nekik semmi vesztenivalójuk nincs. Egyszerű választás elé kerülnek: önmaguk lehetőségeihez képest luxus színvonalon élnek némi kockázattal és kevés fáradtsággal – vagy börtönbe jutnak, elpusztulnak. Bármire hajlandók és képesek, nem érzelgősek. Ha valaki eljut egy magyar börtönbe látogatóként (nem oly nehéz, hisz a börtönök a saját érdekükben is egyre jobban kinyílnak a civil társadalom szeme elé), ámulva lesz kénytelen a bűnözőről benne élő képet kicserélni. Húsz – harminc év közötti fiatalembereket fog látni, kipihenten, szinte kínosan tisztán és ápoltan, nagyon erősre kisportolva. Mi lesz velük, hova készülnek? Eszünkbe kell jutnia az észak – dél, a gazdagok – szegények ellentétnek s a kegyetlen következtetésnek: ha nem kapják meg, ami jár nekik, el fogják venni a szerencsés másik oldaltól…” (B. Németh Zsolt: „Köpködés tilos!”, Liget 1996. évi márciusi szám).