Cipeled a reményt

Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.

Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.

Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.

Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.