2013. január 21., hétfő

Idézet - 17.





„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x
 
„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  
(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Nincsenek megjegyzések: