Másik halál

- könyvajánló -

Barnás Ferenc regénye az utóbbi évek egyik legjobb magyar nyelvű prózai alkotása, 2012-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. A regényt AEGON művészeti díjban részesítették.

            A Másik halál jó regény, nem a története miatt, hanem a körítése, nyelvezete miatt.

            Hogy miről is szól? Első olvasatra számomra egyértelmű volt a válasz. Ahogy olvastam egy-két kritikát róla, elbizonytalanodtam, hogy valóban jól gondolom-e. Aztán végül is eldöntöttem, hogy maradok az én verziómnál.

            A regény első fele arról szól, hogy a főhős körbe csavarogja a világot, hol itt dolgozik, hol ott. A regény második felében elhelyezkedik, egy hazai múzeumban teremőrként, és mintegy révbe ér az élete. A két részt összeköti egy pesti bérház a különleges lakóival, ahol a főhős is lakik, és ahol készül az Átváltozások című könyve, amit támogat Michael nevű barátja.

            De valóban erről szól ez a regény?

            Igen is, meg nem is.

            A regény valójában egy személyiség szép lassú széteséséről és az ebbe való beletörődésről szól, ez „a másik halál”. A főhős magán is érzi a változást, amit azonban egy idő után elfogad egy természetes helyzetnek.

            A regény erőssége a nyelvezetében van, ahogy ezt a folyamatot ábrázolja. Nehéz tartalmilag követni a leírást, néhány példa: „Csakhogy az ember nehezen beszél arról, miért és milyen okok miatt nem beszél szívesen bizonyos dolgokról, amivel nem elkerülni igyekszik a saját magával való szembenézést, távolról sem, nem is a saját érzéseitől tart…”

            Nem volt egyszerű eljutnia a főhősnek a múzeumi teremőri állásig: „… elvégre hónapok óta ez volt az első hely, ahonnan nem küldték el, ahol nem mondták azt, hogy nem, ahol nem mondták azt, hogy köszönöm…”

Vagy: „Az éjjelekről nincs mit beszélni – amikor éjjel van, éjjel van. Ahogy jön, arról sincs mit beszélni, pedig jön, megint jön, itt van, és az egész sűrűsödik. Nem tudja, mi az, ami sűrűsödni kezd, egyedül a fülében érzi a zúgást, ami nem is zúgás, talán nyomás, a nyomásnak pedig hangja van, ezen a Földön mindennek hangja van, mindennek, a csendnek is hangja van…”

További példa: „… van, amit nem lehet megtanulni, de ezt meglehet tanulni, bizonyos fájdalmat meg lehet tanulni, és másfajta fájdalmat is meg lehet tanulni, csak edzeni kell magunkat… „

 A történet a mában záródik. Ezt a politikai kiszólásokból lehet tudni: „… Voltak ugyanis látogatóink, nem sokan ugyan, de voltak, mert egyesek továbbra is jártak hozzánk, mivel őket nem tévesztette meg az egymással nem beszélők harcának ez az újabb kis epizódja…”

„Akkor is ilyen embereket és ilyen tekinteteket láttam, amikor az új éra utolsó kiállítására került sor, mert a különféle holdudvarokhoz tartozók jóslatai ezúttal tényleg beváltak, és a legutóbbi választásokon a jobbközép erők győztek…”

Nagyon jók a mellékszereplők leírása (a Grófnő, Lola…).

A regény olvasása közben többször eszembe jutott, hogy az utóbbi időben egyre több fontos mű jelenik meg a Kalligramnál (itt jelent meg többek között Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye is). Fölmerül a kérdés, hogy miért pont itt?

A Másik halál jó regény, fontos mű. Úgy gondolom, hogy ebben a stílusban ez a csúcs, ez tovább nem fokozható. Majdnem biztosak lehetünk benne, hogy Barnás Ferencnek a következő írásművében nyitnia kell.