2014. január 29., szerda

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 4.




Ma ott tartunk, ahol súlyosan sérült vagy beteg ember van a családban, vagy fogyatékossággal élő, az esetek nagy részében ez szegénységgel is jár. Ma ott tartunk, hogy egy kerekes székest is két pillanat alatt kitesznek az utcára.
            Ma, amikor a rehabilitáció fontosságát hangsúlyozzák lépten-nyomon, hónapokat, éveket kell várni egy protézisműtétre. Az a műtét már nem ugyanaz lesz hónapok, évek múlva, mint amikor döntöttek róla.
            Ma a rehabilitációs foglalkoztatás résztvevőinek többsége napi hat óránál kevesebbet dolgozik, holott a járulékos költségek – legfőképp az utazási költség – inkább nőnek.
            Ma, amikor a rehabilitáció mindenekfelett, a támogató szolgáltatások nem fejlődnek, hanem inkább leépülőben vannak. Ebben az évben a szolgálatok túlnyomó többsége kevesebb állami finanszírozásban részesül, mint tavaly.
            Hogyan vegyen részt a foglalkoztatási rehabilitációban a súlyosan mozgásfogyatékos, ha nem működik a támogató szolgálatok szállító szolgálata?
            A minap örvendezett egyik ismerősöm, hogy új támogató szolgálat kezdte meg a működését. Én szolgálatok megszűnéséről tudok.
            A rehabilitációs folyamatban még mindig az orvosi rehabilitáció működik a leghatékonyabban.
            A képzési, oktatási rehabilitációról sokat beszélünk, sokat költünk rá, de nagyon szerény hatékonysággal. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy a kapcsolódó programokat elsősorban a képző, oktató szervezeteknek írják ki, ők biztosan jól járnak.
            A súlyosan sérült, mozgásfogyatékossággal élő ember életkorának előrehaladtával egészségi állapota fokozottabban romlik, mint általában az embereké. Ez pedig egyre magasabb többletköltséggel jár, mind az egyén, mind a társadalom számára. Az egyénnek ezt kellene finanszíroznia az egyre kevesebbet érő jövedeleméből.
            A kör valahol itt zárul be. Az is látszik egyre jobban, hogy nem nagyon bízhatunk ma már egy bentlakásos, tisztes intézményi elhelyezésben – sem. Nem bírnánk fizetni a térítési díjat.
            És hogy mi van a tisztes temetéssel? Ebben csak reménykedhetünk, de ez már nem a mi gondunk lesz.





Nincsenek megjegyzések: