Ha a súlyosan sérült,
fogyatékossággal élő emberek mai helyzetét meg akarjuk érteni, azt is látnunk
kell, hogy hogyan kerülhettek ebbe a helyzetbe.
A
politikai döntéshozók reflektorfényébe került ez a társadalmi csoport. Ennek
több oka van.
Társadalmi
tapasztalat volt, hogy vannak visszaélések a leszázalékolások, a különböző
kedvezményi jogosultságok megszerzése területén, amelyekből adott esetekben
sajtóhírek lettek. Az ebből adódó fel-fellángoló társadalmi ellenszenvet a
politikai kommunikáció ügyesen használta ki. Ehhez társult az a hivatkozási
alap, hogy e körben az állami költségeket csökkenteni kell.
Emiatt
is, és az érdekvédelem gyengesége miatt ez a társadalmi csoport gyenge
láncszemnek minősült a döntéshozóknál.
A
politika tett is az érdekvédelem gyengítéséért. Az érdekvédelem egyes
képviselőit magukhoz kapcsolta, pozícióba segítette őket. Ez alól ebben a
körben jószerivel csak a Vakok és Gyengén Látók Szövetsége, valamint a MEOSZ a
kivétel.
Az
igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az érdekvédelmi szervezetek – nemcsak
ebben a körben – a mai napig nem találták meg az ellenszerét a mai politikai
hatalomgyakorlásnak.
Az
érdekvédelem súlytalanságába belejátszik a társadalmi szolidaritás hiánya. Ma
Magyarországon minden társadalmi csoport be van szorulva a saját problémáiba.
Kit érdekel ma
a rokik társadalmi, szociális helyzete az érintetteken kívül?
Amíg ez így
lesz, a mindenkori politikai hatalomgyakorlóknak könnyű dolguk lesz.
A sérült
embereknek társadalmi szinten szövetségeseket kell keresniük és találniuk. E
nélkül nem megy.
Végül, de nem
utolsó sorban, a sérült embereknek maguknak is rendezniük kell a soraikat. Ha
magunk között nincs szolidaritás, a társadalom tagjaitól, csoportjaitól se
várjunk.
Első körben
magunkra vagyunk hagyatkozva, de ha egymástól is elfordulunk, végképp
elveszünk. És várhatjuk külön-külön, mindenki a saját várában, hogy mi lesz
holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése