Most akkor örüljünk vagy sem, hogy az EU tagjai vagyunk? Merjünk örülni? Vagy egyszerűen csak vegyük tudomásul.
Éppen tíz éve, hogy beléptünk. Akkor ezzel úgy általában mindenki egyetértett. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre több kétkedő, bíráló lett nálunk.
Ami nekünk az EU-ból mindig is kellett, jó volt, az a pénzbeli támogatás, amiből egyáltalán az elmúlt években fejlődhettünk, beruházhattunk.
A pénz jöhet, de az előírásokból, a szabályokból nem kérünk. Ez olyan, hogy mi vezetjük az autót, nekünk ne írjanak elő KRESZ-t.
Legutóbb már az a trendi, hogy föl se merülhet kilépésünk az EU-ból.
Lehet, hogy ez most az EU-s választáshoz kapcsolódó kampány része?
Sok mindent nem ért már itt az ember, illetve egyre kevesebbet. Egyre nehezebb ott eligazodni, ahol a demokráciát, a demokratikus alapelveket liberális lózungokkal illetik.
1 megjegyzés:
Eurónarkózis
(idejében szóltam: 1994-ből Demokratában)
Hat éve tart a bódítás: Európa majd mindent megold nekünk, helyettünk. Csak feléjük kell menetelnünk, be kell lépnünk. Mindenki jó lesz, szép lesz, gazdag lesz. Európa maga a mennyország a mezítlábas pusztaiaknak!
Ez az Európa-narkotikum máris feloldotta a józanész gátlásait. Mintha a szocializmus is ehhez hasonló rózsaszín ködök felé csábított volna bennünket: egészen a pofára esésig! Most mégis, még nagyobb vehemenciával vetik magukat az új délibáb után. A bódító szerek utáni beteges vágyódással, méregszomjúsággal.
Csodálatosan hat az Európa-altató. Minden kételyt és kétkedőt elaltat, érzéstelenít minden fájdalmas következménnyel szemben. Persze minden nap tart az altatás, amely a tudat teljes kikapcsolásával, és a valóság iránti érzéketlenséggel jár. Európa a bódítók (bódultak) szerint olyan buta, hogy nekünk akar jót, a maga kárára. Tenyerén hordoz majd bennünket, munka nélkül, követelmények nélkül, mint mi tesszük ma a kisebbséggel, akkor is, ha mi belé gebedünk.
Félő, hogy a valódi európaiak nem ismerik, és nem veszik be a nekünk adagolt kábítószert!
Robot mért akarna üzenetet küldeni? nagyeszű!
Megjegyzés küldése