2014. április 14-én hajnalban elhunyt dr.Csákné Homolya Edit. Heine-medines volt, de nem a heinések réme, a post polio, amitől félt, hanem ennél gyilkosabb kór vitte el.
Erős, határozott egyéniség volt. Folyamatosan kereste azokat a praktikus ötleteket, amelyek révén segíteni lehet a mozgássérült emberek mindennapi életét. Fogadókészségre ritkán talált. Határozott egyénisége, rámenőssége miatt sokan akarva-akaratlanul félreértették. Ennek ellenére sokaknak segített.
Nagyszombaton, április 19-én, kísértük utolsó útjára a lökösházi temetőben.
Április 24-én a Heine-Medin Szekció siófoki összejövetelén emlékeztünk rá.
x x x
Nyolcvanhét éves korában elhunyt Gabriel Garcia Marquez író. Fantasztikus műveket írt. Műveinek legtöbbjének kulcskérdése, hogy a hagyományok hogyan élnek velünk.
A kilencvenes évek elején láttam a Szolnoki Szigligeti Színházban a Száz év magány című regényének színpadi adaptációját, amit Schwajda György írt és Taub János rendezett. Ez az előadás releváció volt a számomra. Törőcsik Mari, Helyei László, Kézdy György, Bárány Frigyes játszottak benne.
Tudomásom szerint az előadásról nem készült felvétel. Sajnos.
x x x
Néhány héttel ezelőtt feltettem egy írást Beszéljük meg! címmel a facebook különböző oldalaira. Tettem ezt azzal a szándékkal, hogy próbáljuk meg konkrétan végiggondolni általában a mozgássérült emberek problémáit és beszéljünk ezekről. Bár sokan olvasták az írásomat, kudarcot vallottam. Egy érdemi és továbbvihető hozzászólást, javaslatot kaptam az e-mailcímemre.
Olyan érzésem van, hogy nincs itt probléma. A kapcsolódó facebook-os beírások önmagunk és egymás hergelésére vannak, és közben még talán jól elszórakoztatjuk egymást.
2 megjegyzés:
Heine-medin eltitkolt következményei:
"Eleinte viszonylag jól fejlődtek, de az első év végéig ijesztően hanyatlottak a
fejlődési mutatóik."^" Jóllehet, hogy ennek a csoportnak a neveléséhez, az állami
gondoskodás miatt a technikai, anyagi lehetőségek — a többi csoporthoz képest —
jók vagy jobbak voltak. /érts anyjától megfosztott, (itt kórházban lévő csecsemők!)/
"Az eredményekből Spitz azt a következtetési vonta le, hogy az első
Életévben az anyjuk által gondozott gyerekek egyenletesen fejlődnek még akkor is,
ha az anya egyébként feszült és kedvezőtlen élethelyzetben van. (Azt feltételezte,
hogy az anyák elszigetelt helyzetükben minden érzelmüket csecsemőjükre
fordították.) Az anya nélkül felnőtt gyerekek viszont fejlődésükben elakadnak,
súlyosan visszaesnek, amint ezt a lelencházi adatok mutatják.
Ezt a jelenséget Spitz hospitalizmusnak nevezte el."''^ (Megjegyezzük, hogy
a jelenség nem tévesztendő össze — bár Robertson kísérlete alapján egy tőről
fakadnak, hiszen a gyerekek hosszabb kórházi kezelés során is visszaesnek a
fejlődésükben — a hospitalizációval, amikor a beteg, korától függetlenül
megszereti az intézeti körülményeket és biztonságot érez az orvosok közelségében.
Kibocsátása után mindent megtesz, hogy a kórházba újra visszakerüljön. Ez már
kórházi ártalomnak számít.)
Ha az anyátlanság fél évig is eltartott, ez már maradandó nyomot hagyott a
gyerekekben."^' Ez a maradandó nyom sajnos antiszociális cselekményekben
nyilvánult meg. Önismerethez!
A 2-5 éves korban begyakorolható mozgáskoordináció (szintén kimarad, bénultság okán) mely az értelmi fejlődés elmaradását is eredményezi! Ezért oly buták, elvarázsoltak a csecsemő korban bénult sorstársak! Mind a szülői higiénia áldozatai akik megfertőzték gyermekeiket!Feltűnően sok közöttünk a dizsó!
Márai Sándor: Az irigységről,
Forrás: Füveskönyv lopva Sencatól
Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást
Amikor még okát nem, csak eredményét tapasztalták!Más szemét tornásztasd baromarcú! Széchenyi aranyköpése:
„Az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendszerint karöltve jár az ostobasággal
Megjegyzés küldése