2014. június 14., szombat

Reménytelenül


Kiüresedett pohár,
csordul belőle
a semmi,
nem nyúl
érte senki.
Kire, mire
várok?
Van erre
száz ok,
csak az a pohár
nem lesz teli már.

1 megjegyzés:

lényeglátó írta...

Megtagadhatom e magamat,

Eltitkolnám az igazságot
A kézzel fogható valóságot
Akadályozó ellenségemet
Mely az épek közül kivet!

Letagadhatom e valómat
Rongyként lógó lábamat
Nélkülözhetetlen mankómat,
Kilátás nélküli sorsomat!

Megtagadhatom e magamat
Szerezzek alibit, hamis tanúkat!
Mondjam a múltra, nem igaz!
Mert már nem én vagyok az!

Érdemes e valóságot tagadni,
Fog e attól valami változni?
Lehet e tudomásul venni,
Engem nem fognak szeretni!

Annak az élet minek?
Ki nem kell senkinek!
Kit betegség tönkre tett,
Nyomorult, szégyellt lett!

1969. (17 évesen írtam!)