Évzáró egyenleg.
Nagyok
az idei veszteségeim. Barátaim, közelebbi és távolabbi ismerőseim hunytak el.
Sokan. Maradtak az emlékeim róluk. Jó, hogy ismertem őket.
Elvesztettem
a barátnőm, aki a társam lehetne, lehetett volna…
A
betegség nagy úr, valamennyiünk fölött.
Mindennek
ideje van, mindennek rendeltetése van, mondja a prédikátor a Bibliában. Csak
későn, vagy sosem jövünk rá.
Veszteségeinkből
is építkezhetünk. Lelkileg.
Keressük
utunkat, helyünket a világban. Erre is jók az ismeretségek, emberi kapcsolatok.
x x x
Nem értem a számháborút. Azt
hallani, olvasni, hogy kétmillió-hárommillió-négymillió a szegény… A kétmillió
már nem több a kelleténél?
Ahogy
elnézem, az ingyenes ételosztásoknál hosszabbodnak a sorok. Amik azért megint
csak a szegénységet, az elszegényedést jelzik valamiképp, valamicskét…
x x x
Az elmúlt hetek politikusi gagyi
megnyilatkozások után szinte üdítően hatottak a karácsonyi gagyi tévéműsorok.
Örömmel néztem a Reszkessetek betörők! 1-2-3-at. Jövőre várom a negyedik és
ötödik változatot is.
x x x
A gyerekek betlehemi műsora
december 24-én a református templomban, amely gyülekezethez jómagam is tartozok,
ünnepi, megható és felemelő volt. Alig fértünk el a templomban, és ezt jó volt
megélni így együtt.
x x x
Karácsony másnapján a lelkész úr
a Prédikátorok könyvét idézte, ehhez kapcsolta beszédét az istentiszteleten.
Mindennek
rendeltetése, ideje vagyon.
És
a megbékélésnek mikor lesz ideje vajon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése