Kedves Barátom,
most valami ütős történik.
Annak
idején, amikor az általános iskolák és a középiskolák - ismét - államosításra
kerültek, az egyik érv az volt, hogy egyenlő szintre kell hozni az iskolákat a
gyerekek esélyegyenlősége érdekében. Nem engedhető meg, hogy például az egyik
általános iskolában rosszabb körülmények között tanuljanak, mint a másikban.
Azt
tudjuk, hogy az államosításon kívül ebből semmi nem teljesült, de az érv, az
indokolás jól hangzik.
Most
a szociális szférában ellentétes folyamat zajlik, mint az alsó- és középfokú
iskolák esetében. A kormány a szociális ügyekben a gyeplőt a települési
önkormányzatokhoz dobja. Megszüntetnek segélyezési jogcímeket és az ezekkel
együtt járó finanszírozást, és azt mondják az önkormányzatoknak, oldják meg.
Ennek érdekében megkapják az önkormányzatok azt a lehetőséget, hogy adott
feltételek mellett úgynevezett települési adót vessenek ki, szinte bármire.
A
szociális ügyekben az önkormányzatokon kívül senkit nem zavar, hogy eltérő az
önkormányzatok és nem utolsó sorban az egyes települések teherbíró-képessége.
A
tervek szerint a hátrányos helyzetű települések pályázhatnak egy központi
alaphoz. Ez egy kicsit olyan kutya-macska vacsorája.
Martfű
biztosan nem lesz hátrányos helyzetű ebből a szempontból. Önkormányzatunk a
mostani ismereteink szerint az e miatti változások miatt hatvanmillió forinttal
kevesebb állami forrást kapunk jövőre.
Kedves
Barátom, ez egy ütős történet lesz.
Próbálom
végiggondolni ezt az egészet, s mindig odalyukadok ki, hogy a k….va életbe!
Természetesen
tudjuk, hogy egy kormányzati döntéssel és egy parlamenti szavazással, a
kapcsolódó jogszabályi változásokkal nem lesz kevesebb szociálisan rászorult.
Egyéb okok miatt inkább nőni foga számuk.
De
érdekel még valakit a szegénység? Kit érdekelnek a szegények, még inkább a
rokkant szegények? Barátom, van még remény?
Ezekkel
a kérdésekkel búcsúzok.
Üdvözöl
barátod:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése