Van egy világnapunk. És? Sokra megyünk vele.
A
fogyatékossággal élő emberek az elmúlt néhány évben sok sérelmet kaptak. A
meglévő sérültségeik mellé megkapták a jogaik sérelmét.
Állítólag
vannak jogaink, de már nem igazán tudunk élni vele. Jogosultak lehetünk
támogatásokra, de már nem bírunk élni velük (lakás akadálymentesítési
támogatása, gépjárműszerzési támogatás).
Voltunk
rokkantnyugdíjasok, lettünk rokkantsági ellátottak. Voltunk csalók, lettünk
megtűrtek.
A
legtöbbünknek már a szociális otthon sem perspektíva. A legtöbb
fogyatékossággal élő ember ma már nem tudná fizetni a térítési díjat. Sőt, a
legújabb hírek szerint jogilag szabályozni kívánják a „beugrót” a szociális
otthonokba.
Örülünk,
hogy a kerekes-székes táncosokra, a New York maratón kerekes-székes magyar
résztvevőjére, a paraszupersztár versenyzőire médiafigyelem irányul. És a többi
néma csend…
December
harmadika nem csak József Attila halálának napja, hanem a fogyatékossággal élők
világnapja is.
Világnap
ide, világnap oda, fogyatékossággal élő társaim, próbáljunk megélni! Próbáljunk
meg élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése