Világnap

Van egy világnapunk. És? Sokra megyünk vele.

            A fogyatékossággal élő emberek az elmúlt néhány évben sok sérelmet kaptak. A meglévő sérültségeik mellé megkapták a jogaik sérelmét.

            Állítólag vannak jogaink, de már nem igazán tudunk élni vele. Jogosultak lehetünk támogatásokra, de már nem bírunk élni velük (lakás akadálymentesítési támogatása, gépjárműszerzési támogatás).

            Voltunk rokkantnyugdíjasok, lettünk rokkantsági ellátottak. Voltunk csalók, lettünk megtűrtek.

            A legtöbbünknek már a szociális otthon sem perspektíva. A legtöbb fogyatékossággal élő ember ma már nem tudná fizetni a térítési díjat. Sőt, a legújabb hírek szerint jogilag szabályozni kívánják a „beugrót” a szociális otthonokba.

            Örülünk, hogy a kerekes-székes táncosokra, a New York maratón kerekes-székes magyar résztvevőjére, a paraszupersztár versenyzőire médiafigyelem irányul. És a többi néma csend…

            December harmadika nem csak József Attila halálának napja, hanem a fogyatékossággal élők világnapja is.

            Világnap ide, világnap oda, fogyatékossággal élő társaim, próbáljunk megélni! Próbáljunk meg élni!