Credo a kedveshez

  Kezem kezed kereste,

                          mondanám a szemedbe:

                          szeretlek,

                          akkor is szeretlek,

                          ha bolondnak neveznek.

                          Mondanám a szemedbe:

                          én csak kérek;

                          mondanám,

                          a mának élek,

                          a jövőnek remélek.

                          Kezem kezed kereste,

                          hogy lelkem vezesse,

                          át a mán,

                          ezen az ingoványon,

                          túl lenni a lázálmon.

                          Mondanám:

                          befelé üvöltök,

                          ki akar egy újabb nyűgöt.

                          Suttogja a szám,

                          mit mondhatnék,

                          fogom a kezed,

                          hogy vezessen
                          át az életen,

                          mert mit nekem minden,

                          ha ez a szerelem!