2016. március 30., szerda

Napló

Örülök a Saul fia című film sikerének, az Oscar-díjnak. Még 2015. júniusában írtam a filmről egy ajánlót, amit most a sikerkor is aktuálisnak érzek:

Saul fia

- filmajánló -




Felfokozott érdeklődéssel kezdtem el nézni a filmet, amely Cannes-ban megkapta a filmfesztiválon a zsűri nagydíját. A jó híre megelőzte a filmet.
            Mondhatjuk, ismét egy lágertörténet, megint a holokauszt a téma. Mit lehet még erről mondani, amit eddig még nem?
        Nem kifejezetten lágerfilmről van szó, a kiindulópont kétségtelenül az. Egy sonderkommandósról és társairól szól a film.
              A sonderkommandósok végzik a „piszkos munkát”, ők „takarítják el” a halottakat a lágerben.
            A film tulajdonképpen a végrehajtókról szól, ha tetszik, általában a végrehajtókról, akik maguk is áldozatok. Halálraítéltek ők is. Köztük van a főszereplő is, aki felismerni véli egy halott fiúban a fiát. Zsidó szertartás szerint szeretné eltemetni.
              Végrehajtók pedig mindig, mindenütt vannak.
            A vizuális technika is kiemeli az egyén felelősségét: közeli kép az arcról, a háttér viszont elmosódottan látszik. Te vagy a fontos, a te felelősséged számít, a többi mintha mellékes volna.
            A sonderkommandósok tudják, mi történik a tábor lakóival, és azt is tudják, de legalábbis sejtik, hogy velük mi fog történni. Ilyen körülmények között is végtelenül gyarlók az emberek. Halálba menő társaik pénzét, ékszereit elveszik, mintegy meglopják őket és a németeket is.
            A helyszín szürke, homályba vesző. Irritálók a hangeffektusok. Mindenféle hangokat, zörejeket lehet hallani, aztán egyszer csak sötétség lesz és csend. Itt már az ember sem ember, darabszám tartják nyilván.
            Néhányan megszöknek a táborból, reménytelen vállalkozás.
            A főszereplő néz egy fiúcskát. Mintha múltját, egykori önmagát látná. Mintha a jövőt is látná a fiúban, a halál kapujában.
            A főszereplőt Röhrig Géza, Amerikában élő költő alakítja szenvtelenül, kifejezőn.
            Nemes Jeles László rendezőnek első nagy játékfilmje a Saul fia. Elsőre sikerült nagyot dobnia, magasra állította a mércét nekünk is és önmagának is.
            A rendező is, a film is bizonyítja, hogy egy művészfilm is lehet sikeres. A nézők szeretik ezt a filmet, holott olyan tükör ez, amely miatt szégyellniük kellene magukat.
 
 x x x
 
Meghalt hatvannyolc éves korában Johan Cruyff, a legendás holland futballis. Játszott a holland válogatotban, az Ajaxban, éveket töltött a Barcánál, háromszor volt aranylabdás. 
       Elegáns focit játszott, olyat, amilyet ma a legritkábban látni. 
 

Nincsenek megjegyzések: