Minden a véletlen műve volt, de
amikor azon a délelőttön fölhívtalak, tudtam, hogy elrendeltetett.
Hallottam a hangod és ennyi elég
volt.
Akkortól nem felejtelek.
Mindig velem voltál, mikor ébren
voltam, mikor álmodok.
Leginkább mikor tudattalan
vagyok.
Nemhiába, születtem, ezért
születtem.
Körülötted forog minden.
Távolodok, közelítek, de mindig
te vagy a középpontban, ébren is álmodlak, veled szédülök.
Érzéseimbe bezárva most
hallgatok, megfogadtam, nem szólok, szerelmes szavakat nem mormolok.
Még ha néma is vagyok, mindenki
tudja, szerelmes szerelmed vagyok.
Örök szerelmed, amíg van bennem
lélegzet.
És nem számít, hányszor születsz,
hányszor születek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése