Kedves Barátném,
most nem te,
vagy én, a világ marad le valamiről.
Miről is? A jó ég tudja!
Minden más lesz, semmi nem lesz
folytatható. Mintha valaki valamit beakasztott volna a küllők közé, és csak
lassan, a korlátozással együtt nagyon lassan tuná volna lehetővé tenni az
előbbre jutást.
Jó lenne, ha magunkban tudnánk
rendezni a dolgokat!
De tudjuk-e? Legfőképp akarjuk-e?
Akarunk-e szembenézni a tegnapi,
tegnapelőtti önmagunkkal? Van-e bennünk kétség?
Jó, ha annyira összeszedjük magunkat,
hogy csinálunk valamit. Mint például te az írást…
Nagyon örülök, hogy elkezdtél írni, tulajdonképpen
mindegy, hogy mit. Csak írni és írni kell, és közben összeáll valami, egy
napló, egy visszaemlékezés, egy vers…
Az írás önterápia, önelemzés és közben
kimondható mindaz, amit egyébként nem mondanánk ki. Tudósítás a világról,
környezetünkről, a bennünk zajló folyamatokról, érzéseinkről, véleményünkről,
vitáinkról. Az írásnál semmi sem árulkodóbb.
Kiírhatjuk magunkból, ami fáj, ami
örömünk és bánatunk.
Ha semmi más haszna nincs, már ez is
megérte.
Létrehozhatunk egy külön világot,
ahová csak nekünk van bejárásunk, jobb esetben az olvasóknak. Vagy csak annak,
akit mi akarunk, vagy szeretnénk.
Nagyon örülök, hogy elkezdtél írni.
Észre sem veszed, és egy világot teremtesz. Véleményt alkotsz és formálsz. Sokan
szeretni fognak ezért, de sok lesz a haragosod, irigyed is.
Téged csak egy vezessen, mindent a
lelkiismereted szerint írjál. Több lesz a követőd, mintsem gondolnád.
A szellem szabadsága a tiéd lesz és
ennél nagyszerűbb dolog nincs. Megtapasztalhattam, tapasztalatból mondom.
Társak leszünk, vagy már vagyunk is ebben a szabadságban.
Megtalálod a csak rád jellemző és
senkivel össze nem téveszthető egyéni hangot, ami csak a tied.
Megbeszélünk mindent, megosztjuk
egymással dilemmáinkat., mert azok lesznek, nem királyi út az írás. Sok öröm,
de még több gyötrelem.
Hát, rajta, csak így tovább! Egy
tisztelő olvasód már van.
Üdvözöl barátod:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése