Napló

2022. március 14.

Nagy szárazság várható, 100-150 milliméter csapadék hiányzik a földekről legalább. Egy hétre előre nem is várható eső.

Az infláció az egekben lesz, vele együtt az árak is.

X X  X

Nem volt nagy hírverés körülötte, de - mintegy stikában - fölemelték az országgyűlési képviselők havi javadalmazását háromszázezer forinttal. Itt már mindenki kapott valamennyit, nehogy ők kimaradjanak a pénzszórásból!

X X X

Nekem olybá tűnik, mintha az ellenzéki összefogás részéről csak Márki-Zay Péter szeretne nyerni.

            Hát, így nem lesz kormányváltás!

            Mintha a stratégiai nyugalom az összefogást jellemezné inkább.

Napló

2022. március 01.

 

Kitört a háború 2022. február 24-én Ukrajna és Oroszország között. Az oroszok villámháborút szerettek volna, de úgy tűnik ebből már nem lesz semmi.

            Tegnap leültek a felek tárgyalni a békéről, a lehetséges fegyverszünetről. Az ukránok szerint nem lehetséges béke az oroszokkal. De addig míg tárgyalnak a felek, minden megtörténhet, még a béke is.

            Olyan tárgyalásról még nem hallottam, amely a békéről és fegyverszünetről szól, s közben folyik a harc.

 

X X X

 

A háború miatt sok menekült jön Magyarországra. Gyakorlatilag az egész ország megmozdult, adományokat gyűjtenek többek között magánszemélyek, kisebb-nagyobb közösségek. Az viszont alig látszik, hogy az állam megmozdult volna, állítólag most hatszázmillió forintos adományt küldenek a menekülteknek.

            Számtalan példa volt már rá, hogy még az állami költségvetést is megváltoztatva, egyik napról a másikra, milliárdokat csoportosítottak át.

Dörögnek a fegyverek

Európában dörögnek

a fegyverek,

működnek a hatalmi

érdekek,

újra és megint,

az ember

bármerre tekint;

halottak, sérültek,

százak és ezrek,

ki veszi magára

ezt a terhet;

romba dőlt házak,

béke utáni vágyak.

Dörögnek a fegyverek,

önző hatalmi érdekek,

menekülő emberek,

megtört életek;

megannyi testi,

lelki sérülés…

Hol a gondviselés?

Dörögnek a fegyverek,

testvér testvért,

ember embert öl meg.

Hol vannak

az Istenek!?

Martfűi levelek - Háború

Kedves Barátom,

 

2022. február 24-e történelmi nap lesz. Akkor hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Napok óta sejteni lehetett, hogy ez várható. Az utolsó pillanatig bíztak benne a politikusok, hogy a háború elkerülhető lesz, de a politikusok gondoskodtak róla, hogy még sem.

            A két ország nincs egy súlycsoportban, nyilvánvaló az orosz fölény.

            Mi meg izgulhatunk a kárpátaljai magyarokért. Fölkészülhetünk egy menekülthullámra, ahogy Európa is.

            És mi hol állunk? Hát a két tűz között.

            Tudjuk-e, hogy vajon jó helyen vagyunk-e, vagy a magyar sors velejárója, hogy mi mindig rossz helyen legyünk?

Most a szebbik arcunkat próbáljuk mutatni Európának, az uniónak. Ez vajon mennyire lesz hiteles, és kiad még a szavunkra?

            A helyzetet bonyolítja, hogy országgyűlési képviselőválasztás lesz április 03-án. Kinek fog kedvezni ez a helyzet?

            Ennek a háborúnak nem kellene lennie. Gondoskodnak a felek a rokkantak utánpótlásáról! Mennyi kettétört élet, a sok lelki sérültről nem is beszélve.

            Ez a háború a hazai politikai megosztottságra hogyan fog hatni, merthogy kifog az biztos. Félek, hogy még nagyobb lesz a megosztottság, mint valaha. Még több indulat, gyűlölet lesz a szemben álló felekben.

            Hol a politikai, emberi belátás, békesség? Semmi jel nem mutat erre. Ez a kritikus helyzet alkalom lehetne arra, hogy a politikai ellentéteket félretéve egy-két kérdésben akár nemzeti egység is lehetne.

            Vágyálom? Meglehet, de merjünk álmodni.

            Ha valaki ebben a kritikus helyzetben a politikai megosztottságot erősíti, remélem, végleg kiírja magát a közéletből.

            Kérdéseim vannak, a válaszokat az idő nagyon gyorsan meg fogja adni, de most nagyon észen kellene lennünk.

            Vigyázó szemünket a harcoló felekre, a belpolitikára, Európára és tulajdonképpen az egész világra szegezzük!

            Ezzel köszönök el.

 

 

                                                           Urbán-Szabó Béla

Napló

2022. február 21.

 

A miskolci kórház babamentőjében a múlt héten egyik reggel a napi váltáskor egy újszülöttet találtak. A kicsit Hajnal Marcinak nevezték el.

 

X X X

 

Rónai Egon műsorára érdemes odafigyelni. A kérdező partnerei mindig ismert emberek, a legutóbbi műsorban Cserhalmi György volt a riportalany.

            Cserhalmi elsősorban színészetről, művészetről beszélt. Megnyilatkozásaiból tanulni lehet. Az egyik legtanulságosabb megjegyzése ez volt: „Úgy kell élni, hogy ne tagadjunk meg semmit az életünkből.”

Jellemek és szellemek

- Verrasztó Gábor -

8.

„Este nyolckor cseng a telefon. A sült csülök bőrét ropogtatva félbe hagyom a vacsorát. Fiatal férfi érdeklődik:

- A Sikertelen Mellnagyobbítások Károsultjainak Egyesülete?

- Tessék?

- Szóval mégis létezik ez a szervezet?

- Persze.

- És hová menjek?

- A fenébe!”

Ez az idézet Verrasztó Gábor Déry Tibor pizsamában című kötetéből A sivatagi szél című írásból való (Napút Kiadó, 2009).

Most 2022-tőt írunk, és nagyon összecseng a mai történésekkel. Valamire idő előtt ráérzett a szerző!

Jellemek és szellemek

 

- Kirk Dougles -

7.

 

 

A híres színészt fia, Michael Dougles sikereiről kérdezték, hogy büszke e rájuk.

            - Apám szenes kordés zsidó volt. Ő büszke lehetett rám, az Oscar-díjas fiára, mert nagy volt a hozzáadott érték. A fiam is Oscar-díjas lett, de itt mi a hozzáadott érték?

Jellemek és szellemek

- Mérei Ferenc -

6.

A világhírű pszichológussal, Mérei Ferenccel, riportot készített egy újságíró, amelynek során szóba került Mérei ötvenhatos szereplése is. Az újságíró méltatlankodott, hogy ez mégiscsak fölháborító. A neves pszichológus válaszán az újságíró is meglepődött.

- Teljesen jogosan csuktak le, én ugyanis a rendszert meg akartam dönteni! Az, hogy nem sikerült, nem rajtam múlt.

Egyébként Mérei a börtönben állítólag nyelveket tanult és ott kezdte el írni a Lélektani naplót WC-papírra.

Mélyről

Naszvadi Judit - Kőrösi Papp Kálmán:

Mélyről

- soroksári történet -

 

 

Lebilincselő és egyúttal megrendítő kisregény a Mélyről.

            Lebilincselő, mert nem tudtam letenni, sőt, vártam volna a folytatást. A szöveg meg a képi világ nagyon összhangban van egymással. A képek Kőrösi Papp Kálmán munkái.

            Megrendítő a szöveg tartalma miatt. A történet a társadalmi mélyről szól, amire a cím is utal. Csodálatosan megírt kisregény, a nyelvezete költői. Nemhiába Naszvadi Judit költő is.

            A kisregény alcíme, soroksári történet, balladai tömörségű és szépségű. Az előszóban Akarnay Tibor magántörténeti szociográfiának tekinti, a személyes vonatkozások miatt énkönyvnek, éniratnak.

            A történet egyébként nyomasztó. Egy kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, ami többnyire menekülés volt az anyával. A kislány akár a szerző maga is lehet.

            Olyan döbbenetes mondatok vannak a kisregényben, mint: „Már egész kislány koromban elhatároztam, mi leszek, ha meghalok.” Vagy: „Egykor régen élet volt a házban.”, „…diszkréten elhallgatott távolságtartás ékelődött a felnőttek közé…”.

            Naszvadi Judit kisregényéből tudom, hogy a magánynak vannak mélységei. Ezt eddig csak éreztem, de nem tudtam megnevezni.

            Korai találkozás a demencia következményeivel. Találkozás az élet elesettjeivel, valamennyien a „saját univerzumuk foglyai”, de itt is fölsejlik a „derengő vidámság”.

            A kisregény képek laza fűzére, akkor van vége, amikor anya és lánya elköltöznek Soroksárról.

            De valóban vége van a történetnek, a képek sorozatának?

 

(Szülőföld Könyvkiadó, 2021., Szombathely)

 

 

                                               Urbán-Szabó Béla

Nem mese ez

Nem mese ez...

 

Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.

     Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.

     Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.

     Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.

     A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.

     Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.

     Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.

     Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…

     Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.

     Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.

 

Miért?

- az elkésett kérdés -

Minden halál fájdalmas, a választott halál is, vagy még inkább.

Az ember eldobja az életét.

Mi készteti a döntő lépésre? Mi előzi meg, milyen folyamat?

Vannak-e előzetesen jelek? Ha vannak, figyelünk-e rá eléggé? Vesszük-e a jelzéseket, fogékonyak vagyunk-e rájuk?

Hát, nem! Nem úgy tűnik, hogy vesszük a jelzéseket, a legtöbbször magunkkal vagyunk elfoglalva, a hol kisebb-nagyobb magunk bajával.

Ha vesszük az adott személy jelzéseit, beavatkozunk-e, és milyen mélységben avatkozunk be?

A személy akarata ellenére beavatkozhatunk-e? Van-e felelősségünk, és ez hogyan oszlik meg?

Megválaszolatlan kérdések garmadája, és a kérdések sorát természetesen lehetne sorolni.

Abban biztosak lehetünk, hogy az a személy, aki eldobja az életét, előtte valami jelzést adott, sőt, lehet, hogy kiáltott, üvöltött, csak nem volt fülünk hozzá.

Velünk marad annak terhe, hogy mit tehettünk volna, tehettünk volna bármit is. Ennek terhe, mérlegelése felelősségünk marad. Ki-ki a lelkiismeretével számol majd el.

Ne csak vigyázzunk egymásra, most különösen a kovid miatt, hanem vegyük észre a jelzéseket, a jelzésértékű gesztusokat..

Martfűi levelek - Mi lesz itt?

 Kedves Barátom,

észrevétlenül átestünk az újesztendőbe, minden különösebb fakszni nélkül. Megszokásból megvártam az éjfélt, meghallgattam a himnuszt, aztán lefeküdtem.

            Egy darabig még hallgattam a petárdák és a házi tűzijátékok durrogását.

            Az emberek többsége nagy várakozással tekint erre az évre a választások miatt. Vannak, akik abban bíznak, hogy maradnak a jelenlegi kormánypártok, vannak, akik ellenzéki győzelmet, változást remélnek.

            Azt hiszem, az utóbbiaknak csalódniuk kell, nem lesz itt változás, ellenzéki győzelem. Nem akarják eléggé a változást, nincs bennük tűz.

            Az ellenzéki pártokban nincs önmegtartóztatás, a lemondás lehetősége és kényszere. Úgy viselkednek, mintha nem volna a másik. Nincs meg bennük a nagyvonalú gesztus, különösen egymás iránt.

            Úgy csinálnak, mintha… Mintha rendben menne minden, de nem tudják feledtetni, takarni, hogy nagyon is kilóg a lóláb. Minden nagyvonalúság nélkül piti dolgokon összekapnak, leállnak vitatkozni, komoly dolgokat hagynak feledésbe merülni.

            Ha a kormányzó pártok nem csinálnának semmit, szerintem akkor is megnyernék ezt a választást is. Ez az iszonyú, brutális nagy osztozkodás azért van, hogy jobb színben tűnjenek fel, másrészt az infláció hatását, következményeit valamelyest mérsékeljék.

            Az ellenzék egyetlen esélye és hogy még egyáltalán versenyben van, Márki-Zay Péter, miniszterelnök-jelölt. Ő aztán kap hideget-meleget minden oldalról.

            Benne látni elszánást és kitartást.

            Egyébként az ellenzék több mint tíz éve beszél az összefogásról, de ez még most sem jött volna össze - szerintem -, ha a parlamenti többség nem változtatja meg a választójogi törvényt, ha nincs kényszer az összefogásra. Majdnem hogy meg kellene „köszönni” ezt az összefogást a kormánypártoknak.

            Kedves Barátom,

            nincs az emberek között tisztelet, tekintélytisztelet meg végképp. Egy emberről mindent lehet mondani, kígyót-békát össze lehet hordani. Mindennek ára van, a politikában végképp.

            Ha valaki egy kézből eszik, számíthat rá, hogy előbb-utóbb benyújtják neki a számlát valamilyen formában.

            Nehéz megmaradni tisztességes embernek. Aki megpróbál, egyedül marad és senki sem érti, talán még önmaga sem, hogy miért marad egyedül.

            Most zárom soraim. Üdvözöl barátod:

 

 

                                                                                   Urbán-Szabó Béla