Szombaton Kápolnásnyéken voltam heine-medines találkozón. Egyik társunk, Márta szervezte a férjével, mintegy ötvenen jöttünk össze.
A csapat egyharmadát már korábbról ismertem, velük jó volt ismét találkozni, a többiekkel - Marikával, Piroskával, Ágival... - pedig megismerkedni.
Gyerekkorban hasonló sorsot éltünk meg. Aztán a felnőttkor nagyon különböző életpályát jelölt ki nekünk. Onnantól kezdve több lett a különbség közöttünk, mint a hasonlóság. Hasonlóságnak maradt a Heine-Medin minden következményével együtt.
Hanyas vagy?, kérdezhettük egymást. 54-es 56-os, 58-as, 59-es...? Kihez, hová jártál? Lukácshoz, Tarnóczihoz, Budakeszire..? Hol tanultál? Othon, a Marcin, a Május 1. úton...?
Gyors körkép a családról, a gyerekekről, néhol már az unokákról.
Óhatatlanul szóba kerültek mai állapotaink, sorskérdéseink is. Ebből a szempontból senki semmi jóra nem számít. Akikkel beszéltem, azok félnek az anyagi ellehetetlenüléstől, de mindannyiunk legnagyobb félelme a pps.
Az igazi öröm a másikkal való találkozás öröme volt. Ez tette széppé ezt a napot.
x x x
Őszies nyár.
x x x
Kormányzati körökben fölvetődött, hogy az ellátás nélkül maradt korábbi rokkantsági nyugdíjasok részére vagy azoknak, akikről megállapították, hogy rehabilitálhatók, de még nem találtak munkát, úgynevezett rehabilitációs közmunkát ajánlanának föl.
Hogy ez mi? Ne kérdezze senki. Szívem szerint azt mondanám, hogy fából vaskarika, de lehet, hogy valójában is az.
Elképzelem, hogy automata fűnyíróval közterületen nyírom a füvet.
x x x
Varga Mihály államtitkár ma közhírré tette, hogy a kormány részéről az IMF-nek küldött szándéknyilatkozat két területet tartalmaz a költségvetési szigorításokra vonatkozóan, az egyik a bürokrácia - a köztisztviselők, közalkalmazottak létszámának - csökkentése, a másik a szociális kiadások csökkentése. Konkrétumok természetesen még nem ismertek.Úgyhogy van miért izgulnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése