Kérdések a foglalkoztatási rehabilitáció új rendszeréről

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális, Család és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának oldalán megjelent 2012. október 27-én egy tájékoztató Átalakul a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rendszere címmel. A tájékoztatóból szinte semmi konkrétum nem derül ki, úgyis mondhatnám, hogy az eddigi lózungok megismétlésére került sor. Bennem csak a kérdések szaporodtak.

Az átalakulásra vonatkozólag van-e tervezet? Ha igen, az miért nem publikus? Az érintettek megint az utolsó pillanatban tudhatják meg, hogy mi vár rájuk? Sem a kormány, sem a szaktárca honlapján erre vonatkozólag nem lehet találni jogszabály-tervezetet.

Ha van tervezet, azt miért nem egyeztetik az érintett érdekvédelmi szervezetekkel? Megjegyzem, hogy a védett szervezetek harmincezer megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatnak. A MEOSZ-nál, illetőleg a MEOSZ akkreditált tagegyesületeinél és az általuk fenntartott intézményekben szintén több ezer súlyos mozgássérültet foglalkoztatnak.

Az átalakulást mikortól tervezi a kormány, illetőleg a szaktárca? Ha 2013. január 01-től, akkor nem vagyunk máris jelentős késésben? A jelenleg akkreditált szervezeteknek csak 2012. december 31-ig van érvényes támogatási szerződésük a foglalkoztatásokra vonatkozólag az illetékes munkaügyi szervezetekkel.  Az meg már a jelenlegi helyzet csimborasszója, hogy a védett szervezeteknek 2012. szeptember 01. óta nincs érvényes és hatályos támogatási szerződésük. Ha nagyon profán akarok lenni, ezek a gazdálkodó szervezetek szeptember 01. óta „nem szabályosan foglalkoztatnak” az állam hibájából.

Szóval nagy késés és bizonytalanság van. A jelenleg foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók körében nő a feszültség és a félelem. A felülvizsgálatok „eredményeként” egyre többen kerülnek ki a foglalkoztatásból. Az átminősítésekkel olyan státuszba kerülnek, amelyre tekintettel a korábbi foglalkoztató már nem tudja foglalkoztatni őket, mert semmilyen állami támogatásra nem lesz jogosult az új munkavállalói státuszok alapján. Vagyis a rehabilitációs foglalkoztatás nemhogy nő, hanem csökkenő tendenciájú.

Az eddigi felülvizsgálatok másik eredménye, hogy több mint hatvanezer felülvizsgált személy lett jogosult az úgynevezett rehabilitációs kártyára. Közülük körülbelül hatezren tudtak elhelyezkedni, mintegy tíz százalék. Ez siker történet?  A kilencven százalék jelenleg kisebb mértékű ellátásra jogosult, mint korábban. Ebben a körben anyagi ellehetetlenülés van, a szociális feszültségek csak nőnek.

Az eddigi új szabályozásból adódó anomáliákra a tervezett további átalakítás nyújt-e változtatást, korrekciót?

Az átalakítás figyelembe veszi-e, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció teljesen mást jelent, jelenthet Budapest V. kerületében mint egy vidéki  kisvárosban, faluban?

A hivatkozott tájékoztató – is – a nyílt munkaerőpiacot a minden probléma megoldására alkalmas eszköznek tekinti a megváltozott munkaképességűek körében. Mi lesz azokkal, akik valóban csak védett környezetben foglalkoztathatók?

Az átalakulás során mi várható a milliárdos hiányokkal küszködő állami foglalkoztatókkal?

Kérdések vannak, és lesznek továbbiak is abban a pillanatban mihelyst a tervezett intézkedésekről konkrétumokat is tudunk.