2013. október 17., csütörtök

Martfű levelek - Örök szegénység





Kedves Barátom,

A minap fejeztem be Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasását és olvastam egy recenziót Krúdy Zsuzsa Apám, Szinbád című kötetéről.
            Krúdy Zsuzsa arról ír, hogy az apja a húszas-harmincas években micsoda szegénységben élt. Ezt emeli ki a recenzió is. Hamvas Béla is többször ír arról, hogy a negyvenes-ötvenes-hatvanas években milyen nélkülözéseknek van kitéve. Utal arra, hogy fél a nyugdíjazástól, mert akkor még rosszabb lesz.
            Szellemóriások voltak mindketten, Krúdy Gyula a szépirodalomban, a publicisztikában, Hamvas a filozófiában, az eszmetörténetben. Mindketten a magyar kultúra csillagai lehettek volna már életükben is. Ehelyett mindketten méltatlanul, a társadalom perifériájára szorulva éltek.
            Hamvas köszönő leveleiből kiderül, hogy több ismerőse, barátja nem egyszer segítették ki anyagilag (vissza nem térítendő támogatásként).
            Felötlött bennem, hogy ma hányan állnának ilyen önzetlenül az ember mellé?
            És ezek az emberek, és a családtagjaik sem kérkedtek ezekkel a támogatásokkal később sem, amikor Hamvas egy kicsit fénykörbe került.
            Szintén a minap láttam egy fényképet, amely a Nyugat folyóirat 25. születésnapján készült. A fényképen tizenketten vannak, tizenkét magyar író, költő, valamennyien irodalmi nagyságok, óriások.
            A mára gondoltam. Ma tizenkét magyar írót, költőt egymás mellé lehetne-e állítani, akár egy fénykép erejéig is? Vagy a már nagyok közül?
            Hát, nem tudom.
            Igaz, ma nincs egy Nyugatunk sem.
            A példák a gyakorlatban, a napi praxisban és a példázatok hiányoznak a mindennapokban. Ezek ráolvasásból, ilyen-olyan döntésekből nem lesznek.
            Móricz Zsigmond  Sárarany című regényének végén Dani így szól:
            „- Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a világra?
            Mi az élet?
            Sár.
            És az ember benne?
            Arany a sárban.
            Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?
            - Ki?
            Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.”
            Mintha már valóban csak az Istenben bízhatnánk.
            És hol vagyunk mi, kedves Barátom?
            Üdvözöl barátod:


Nincsenek megjegyzések: