Emlékszek
arra a fényképre;
vidám voltál,
úgy mosolyogtál,
hogy mosolyod
majd legurult
a képről.
Mi történt?
Ma már csak
a kép van
és az emléke.
Mi történt?
Hagytuk veszni
a pillanatot,
és miért cserébe?
Túléltük a válást,
kiharcoltuk
a különállást.
Emlékszek
a nevetésedre,
ahogy arra
a fényképre.
Nevetni
jó volt veled
nevetni
a nevetéseden,
ha semmi
más nincsen.
Milyen jó volt
kerekeket nevetni,
a tegnapi
hülyeséget feledni!
Aztán
visszazuhantunk
a némaságba,
a csendes magányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése