Az élet rövid története

- ajánló sorok Stephen Hawking Az én rövid történetem című könyvéhez -

Stephen Hawking Az én rövid történetem című könyvét - dr.Both Előd fordította – az Akkord Kiadó adta ki 2014-ben.

            Aki azt hiszi, hogy egy szokványos életrajzi kötetet fog olvasni, csalódás éri. Ezek a hagyományos elemek is benne vannak a könyvben, de csak mintegy másodlagosan.

            A könyv leginkább tudományos érdeklődése, élete fejlődésének története. Ha tetszik Az idő rövid történetének története. Őszintén megvallom, ezeknél a részeknél nem mindig értettem mindent.

            Születéséről így ír: „Jómagam 1942. január 8-án születtem napra pontosan 300 évvel Galilei halála után. Becslésem szerint azon a napon további kétszázezer újszülött jött a világra. Nincs tudomásom róla, hogy bármelyikük is érdeklődne a csillagászat iránt.

            Oxfordban születtem, jóllehet szüleim Londonban éltek. Azért alakult így a helyzet, mert a II. világháborúban a nácik megállapodtak az angolokkal, hogy Oxfordot és Cambridge-et nem bombázzák, cserébe az angolok megkímélték Heidelberget és Göttingent. Kár, hogy ezt a kulturált megállapodást nem lehetett kiterjeszteni további városokra.”

            Kétszer nősült, kétszer elvált; három gyereke van, tíz könyvet írt, egyet a lányával közösen, szakcikkeket publikált, tanít, konferenciákon előadásokat tart. Államfők, uralkodók fogadták.

            Cambridge-ben 1979-ben megválasztották a matematikai tanszék Lucas-féle professzorává, így sír Isac Newton utóda lehetett.

            Hawking az az angol tudós, aki elektromos kerekes-széket használ és számítógép segítségével - géphangon – kommunikál. Einstein mellett az elmúlt száz év legnagyobb elméleti fizikusa.

            A könyv stílusából látszik, hogy humora is van. Néhány példa erre:

            „Soha nem voltam jobb tanuló az osztály átlagánál. (Nagyon kiváló osztály volt.) Az órai munkám rendetlen volt, kézírásom pedig kétségbe ejtette a tanáraimat. Osztálytársaim azonban az Einstein becenevet ragasztották rám, ők talán észrevették valamilyen jó tulajdonságaimat. Tizenkét éves koromban az egyik barátom egy zacskó cukorkában fogadott egy másik barátommal, hogy semmire sem viszem az életben. Nem tudom, eldőlt-e végül is a fogadás, és ha igen, kinek a javára.”

            „Ha meglegyint a közeli halál szele, akkor rájössz, hogy érdemes élni, és sok mindent meg akarsz még tenni az életben.”

            „Kollégáim számára csak egy vagyok a fizikusok közül, a széles közvélemény azonban a világ talán legismertebb tudósának tart. Ez részben azért van így, mert Einstein kivételével a tudósok nem olyan ismertek, mint a rocksztárok, részben pedig azért, mert személyiségemre jól illet a testi fogyatékos zseni képe. Nem tudom parókával és sötét szemüveggel álcázni magam – a kerekes székem mindig leleplez.”

            Miközben olvastam a könyvet, egyfolytában az járt az eszemben, Stephen Hawking mire vitte volna ezzel a handicappal Magyarországon. Azt hiszem, jobb nem belegondolni.