A minap olvastam valakitől, hogy
Mikszáthot olvasni kell. Igen, igen. Mikszáth írásai olyanok, amelyek
szembesítenek, orrba csapnak, lelepleznek.
Mi
a különbség a mai országgyűlési képviselőség és a XIX. századi képviselőség
között, kérdezhetjük a nagy palóc után?
„…
A naiv idők letűntek örökre, a tekintélyek lehanyatlottak a régi tekintetes
urakkal. Az átkozott újságírók lejáratták a nagyságokat, mert közel hozták őket
a közönséghez. Minden bibircs, májfolt látható lett.
Azokban a
hazafiakban már senki sem hisz, akik álmatlanul töltötték éjeiket és sírtak a
haza sorsa fölött. Az aranyozott köd szétfoszlott. A frázisok elvesztették
erejüket. A képviselőség lassan mesterséggé lett!… „ (Mikszáth Kálmán A
tisztelt Ház, Jankó János rajzaival, Luna Könyvek, Noran Kiadó, 2010.)
Valljuk
meg őszintén, ez a tükör ma is azt mutatja, ami van. Évtizedek múlhatnak el, ez
akkor is így van. Mondhatjuk, hogy ez Mikszáth zsenialitása, de mondhatjuk azt
is, hogy mindez azért van, mert a képviselők kicsinyessége, kisszerűsége semmit
sem változott Mikszáth óta.
Örökérvényű
szabály, soha ne a tükröt hibáztassuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése