Manapság egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy az emberek egy része – talán már a többsége – körbeutálja egymást. Most például sokan haragszanak a rendvédelmiek korai nyugdíjazására. Mások fölháborodnak a mozdonyvezetők időelőtti nyugdíjazásán.
Azért érdekes mód a bányászok hasonló helyzete nem okoz közfelháborodást.
Megint mások az orvosok méltatlankodását nem értik. Nem elég nekik a hálapénz? Más semmi pluszt nem kap, mégis csinálja a dolgát.
A pedagógusok pedig jobban tennék, ha hallgatnának! Ott van nekik az egész nyár. Azt csinálnak, amit akarnak. Az egész nyár már csak félig igaz, de így jobban hangzik.
Vannak, akik a munkanélküliekre fújnak. A semmiért is pénzt kapnak. Egyesek szerint azért kapnak pénzt, hogy ne találjanak munkát.
Szóval mindenki haragszik valakire. Legtöbben egyre többekre.
Dódi bácsi mindenkire haragszik. Az egész világra. Akkor aztán meg pláne, ha felönt egy kicsit a garatra.
A sok mérges úrnak és hölgynek a döntéshozók örülnek, úgyis mondhatjuk, hogy a hatalom. Addig a jó, míg az emberek egymásra és egymás között füstölögnek. Aztán a hatalom ide is oszt egy kis igazságot, meg oda is, de mindig teret hagyva a füstölgésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése