Fiam által szólok hozzád…
Ha az őszies szavakat hallod,
ne feledd, mindaz én vagyok!
Tehet az ember számtalan jót,
ha egyszer is felejti
- zsákutcába fut -
csak előbbre vihet az út.
Nagy teher, Uram,
hogy az ember nem tökéletes!
De kivételnek képzeljük magunk
és másokat vádolunk.
Te ítélj!
Megcsalatva nem lehetsz,
előtted ugyanabban
a világításban állunk.
Vezeti apa a fiát,
fiú az apját,
bár köztük áll egy világ.
Tagadhatatlan
a folytonosság,
megállíthatatlan a törekvés,
s minidig lehet kérdezni: és?
Esendőek vagyunk
- Te ezt igazán tudhatod! -,
de kivételnek képzeljük magunk.
Rám teríti fátylát az ég,
és ahogy a szú a fát
lassan bejárja,
nehézkesen szétárad
bennem az öregség.
Erőt adj, hogy hinni bírjak,
újra és újra talpon maradjak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése