Mint gyűrött papírlap

                                                         

                                               Ráncok az arcon –

                                               mély évődések,

                                               fáradt a test –

                                               törődött a lélek;

                                               osztódó ráncok,

                                               az arcon védtelen nyomok,

                                               a szférák bűvölő zenéje,

                                               az anya alváshoz készülő

                                               gyermekének szóló meséje,

                                               egy vetkőző nő erotikus látványa,

                                               az agyban átsuhanó

                                               minden idők izgalma…

                                               Mint gyűrött papírlap,

                                               olyan vagy.

                                               Elég volt,

                                               a szemétkosárba doblak!