2013. április 29., hétfő
Napló
A jogalkotó csele: Ha nem tudsz
betartani egy jogszabályban előírt határidőt, módosítsd a jogszabályt,
és töröld el a határidőt! Most ez történt a fogyatékossággal élő
személyeket érintő akadálymentesítési határidőkkel.
Ez volt a végső megoldás. Nincs több macera, idegeskedés. Nem kell
hivatalosan magyarázkodni, hogy már megint miért nem sikerül tartani a
határidőket. Ha nincs határidő, nincs számon kérhető kötelezettség sem.
Kormányunk toppon van, időben intézkedett. A legutóbbi határidő december harmincegyedikén járt volna le.
Az különösebben senkit sem izgat, hogy ezzel maga a probléma nincs
megoldva. Legkevésbé a jogalkotót. A sérült emberek problémája pedig
szegregált probléma, egy olykor hangoskodó kisebbségé.
x x x
Napok alatt nyár lett. A tavasz most kimaradt.
Március elején megjöttek a gólyák Martfűre. Örültünk, hogy itt a tavasz. Aztán tizenötödikén többnapos hófúvás. Hogy meglepődhetek a gólyák! Még azt is hihették, hogy eltévedtek.
A határban virágzik a repce. Csodálatos ez a rikító sárgaság!
A természet próbálja utolérni magát.
x x x
Tibi barátommal az idén is találkoztunk a könyvfesztiválon a Millenárison. Néhány évvel ezelőtt még Péter is velünk volt ilyenkor. Rá is emlékeztünk. Délutánra annyi érdeklődő, látogató lett, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. És még mondja valaki, hogy leáldozóban van a könyvek ideje!
Rengeteg ismerőssel találkoztam, még többet láttam. Ahogy láttam, igencsak mindenki vásárolt egy-két könyvet.
x x x
A hétvégén egy rendezvényen voltam az egyesületünk egyik csoportjánál. A polgármester úr is szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Többek között elmondta, hogy senki ne lepődjön meg, tiltó táblát kell kirakniuk a falu nyilvános kútjához, hogy a víz ihatatlan. Szigorodott az uniós szabvány és ezért kell kitenniük a tiltó táblát. Egyébként mindenki nyugodtan ihatja a vizet továbbra is, ahogy azt teszik a falubeliek legalább száz éve, nem lett több arzén a vízben, mint eddig volt.
2013. április 28., vasárnap
Napló
Elhunyt dr.Berencsi György professzor úr, virológus, hetvenkét éves volt.A tavalyi Heine-Medin-konferencián ismertem meg, hallottam egy előadását, ami nekem rendkívül érdekes és izgalmas volt.Ezt követően még abban a kivételes szerencsében is részem volt, hogy együtt ebédelhettem vele.
Azt már csak pluszként jegyzem meg, hogy a professzor úr az egyetlen volt, aki az előadók közül végig ott volt a konferencián.
x x x
Körülbelül egy hónappal ezelőtt jöttek meg a gólyák Martfűre. Ezt követően még hóesés, hóakadályok is voltak az országban. Csoda, hogy nem fordultak vissza.
Tegnap előtt számtalan fecskét láttam a lakásom körül.
Bárhogy is alakul az időjárás a következő napokban, azt mondom, végérvényesen itt a tavasz.
2013. április 24., szerda
Füstölgés - 31.
A Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulást hirdettek az Élet Menete rendezvényével egyidejűleg, amire az engedélyt meg is kapták.
Felháborodás a balliberális oldalon. Joggal. Ez nyílt antiszemitizmus, hangoztatták ezen az oldalon.
A kormányfő betiltotta a motorosok felvonulását.
Pillanatnyi megkönnyebbülés a balliberális oldalon, majd jött az újabb felháborodásuk. Egy jogszerűen engedélyezett felvonulást hogyan tilthat be a kormányfő. Ez diktatúra, hangoztatták.
Az ellenzék egyes képviselőinek, politikusainak most hirtelen sikerült hideget és meleget egyszerre fújniuk.
Hát ez így nem megy!
Az ellenzéknek is hitelesnek kell, kellene lennie.
A Nemzeti Érzelmű Motorosok módosított kérelmet adtak be, meg is kapták az engedélyt ismét a felvonuláshoz. A felvonulásukat ismét betiltották.
Na most döntse el az ember, hogy mit gondoljon erről az egészről?! Én csak füstölgök.
2013. április 23., kedd
2013. április 18., csütörtök
Nappalok és éjszakák
Nappalok és éjszakák egymásra
dőlnek,
az arcról lehámlik az ifjúság,
és a tömegből egyre többen kidőlnek,
s beléd költözött a szomorúság.
Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek
percek sikoltanak segítségért,
torlaszt állít a sokaság az időnek,
csak az a tiéd, ami már megélt.
Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek
- és gyermeteg dolgok születhetnek
-,
az oktalan fák is az ég felé tőrnek
- és jóravalók elmerülhetnek.
Nappalok és éjszakák egymásra
dőlnek,
sorokat gyúrsz, míg versed nem kész,
nappalok, éjszakák, őrei időknek,
értem, miért fáj minden születés.
Nappalok és éjszakák egymásra
dőlnek,
testben maradt a fiatalság,
szülés után mosolya nyílik a nőnek,
és kiköltözött a szomorúság.
2013. április 16., kedd
2013. április 14., vasárnap
Napló
A művészek, legalábbis a jobbak, vagy az erre különösen fogékonyak, műveikkel, vagy azokon kívül állást foglalnak közéleti kérdésekben is. Így van ez, amióta világ a világ. Ennek ellenére nálunk folyamatosan csodálkozunk, ha magyar művész erre "vetemedik".
Konrád György író is ilyen. Sose rejtette véka alá közéleti, politikai véleményét, ahol lehetett mindig is hangot adott ennek. És ha úgy hozta a sors, akkor külföldön is. Sőt, voltak időszakok, amikor a véleményének csak külföldön, elsősorban Németországban adhatott hangot.
Ezen föl lehet háborodni, de azért író, hogy véleménye legyen a világról. Lehet vele egyetérteni vagy sem, amíg azonban mindezt a jó ízlés határain belül teszi, nincs rajta min csodálkozni.
Mellesleg Konrád most múlt 80 éves.Az előzőek értelmében is az egyik legaktívabb írónk.
x x x
Kis unokaöcsém az idén a Locsolóvers című versemmel ment locsolkodni.
x x x
Tisza-parti randevú címmel volt irodalmi műsor Martfűn a művelődési házban a költészet napja alkalmából. A műsorban két versem is elhangzott, a Cím nélkül és a Készülődés.
Különös érzés volt a saját verseimet más tolmácsolásában hallani. De jó érzés volt!
x x x
Csütörtökön a szolnoki Tisza moziban slam poetryn voltam.
Fiatalok között lenni, fiatalokat hallgatni jó. És még mondják azt, hogy a fiatalok érzéketlenek a körülöttük zajló eseményekre! A közéleti médiák többsége elbújhat a fiatalok éleslátása mögött.
A közreműködő fiatalok: Oravecz Péter (ő gitározott is), Kemény Zsófia, Bock Balázs, Kupa Julcsi és Szabó Márton István, valamennyien a JAK (a József Attila Kör) tagjai.
2013. április 13., szombat
Mögöttem, előttem
Börtönömben,
a bőrömben,
jól érzem magam.
Ugyan, ugyan...
Csakugyan!
Mögöttem a jövőm,
előttem a múltam,
életem elkúrtam.
2013. április 12., péntek
Fejezetek egy önéletrajzból
XIII.
A nyolcvanas évek elején nagy
filmélményem volt az Antonioni által rendezett Nagyítás. Mint minden nagy film
– művészfilm -, ez is többrétegű, sok mindenről szól. Akárhányszor megnézem
azóta is, mindig más érint meg benne.
A
fényképész a parkban fotóz. Észrevesz egy párt, egy fiatalabb nőt és egy
idősebb urat. Többször lencsevégre
kapja őket, amit a nő meglát. Otthon, a képek előhívása, nagyítása közben jön
rá, hogy egy gyilkosságot fotózott le.
Az
történik-e valójában, amiről azt hisszük, hogy látunk? Hát nem mindig, nem
föltétlenül.
A
film egyik jelenetében koncerten vagyunk. A Who együttes gitárosának szólója
közben a hangszer húrjai elpattannak. A gitáros extatikus állapotában a térdén
összetöri a hangszert, aminek a darabjait a tomboló közönség közé dobja. A
közönség tagja őrjöngenek, egymást tapossák a hangszer darabjaiért.
Új
kép, új helyszín. Az utcán vagyunk. Egy botorkáló csavargót látunk az
éjszakában. Lehajol és fölveszi egy darabját az összetört gitárnak. Egy darabig
nézegeti, majd eldobja.
Ennyit
a bálványozásról, a dolgok értékéről.! Minden csak addig ér valamit, ameddig.
Egy
másik jelenetsorban a fotós srác teniszezőket néz. A fiatalok imitálják a
játékot, labda nélkül ugrálnak a pályán. Az egyik játékos úgy tesz, mintha a
teniszlabda kirepült volna a védőháló fölött. Várakozón néz a fotósra, aki
veszi a lapot. Lehajol, és úgy tesz, mintha visszadobta volna a labdát. Az
imitált teniszezés folytatódik.
Hogyan
válhatunk részesévé egy történésnek cselekvő módon?
Antonioni
kultikus filmet készített. Ma is aktuális. A jövő generációk tagjainak is meg
kellene nézniük. Kár, hogy ma már leginkább csak filmklubokban nézhető meg.
x x x
N. Margóval teljes erőbedobással
vetettük magunkat az egyesületi munkába. Valójában máig nem értem, hogy miért
én voltam az, akinek kikérte a véleményét, akinek többnyire hallgatott a
szavára, a tanácsára akkoriban.
Az
egyik legnagyobb „kalandunk”, próbálkozásunk Szolnok megyében lévő bentlakásos
szociális intézmények bejárása, földerítése volt. Azt az első pillanatban
észrevettük, hogy bárhová mentünk, bárkivel beszéltünk, az intézmény vezetője,
főnővére, egy-két nővére mindig ott volt, ha a gondozottal szerettünk volna
beszélni.
Margóval
mindjárt átláttuk a helyzetet, hogy taktikáznunk kell, ha azt akarjuk, hogy a
lakók megnyíljanak előttünk. Abban maradtunk, hogy egyikünk leköti az intézmény
dolgozóit, addig a másikunk nyugodtan beszélgethet az intézmény gondozottaival.
Az ugyanis mindjárt látszott, hogy az intézmény lakói nem igazán beszédesek, ha
az intézmény dolgozói közül valaki ott áll mellettük. Nem egyszer előfordult,
hogy valamelyik lakót kérdeztük és a dolgozó válaszolt helyette.
Azt
már csak halkan jegyzem meg, hogy a kilencvenes évek elején ezek az intézmények
még csak nem hallottak az akadálymentesítésről.
Fáradtságos
munka volt, de megérte. Az élet iskolája volt még nekünk is.
x x x
A nyolcvanas években több-kevesebb
rendszerességgel hallgattam a Szabad Európa rádiót. A vételi minőség hol ilyen volt, hol olyan volt, a legtöbb
esetben pocsék.
Az
egyik alkalommal barátomat, L. Tibort hallottam nyilatkozni, mint a
Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének titkárát.
Hát
majdnem kiestem a kerekes-székből!
x x x
A nyolcvanas évek végén a főnököm
felesége, aki a jogsegélyszolgálatot csinálta szakszervezeti vonalon a Tisza
Cipőgyárban, megkérdezte, hogy volna-e kedvem egy baráti beszélgetésen részt
venni a társadalmi változásokat illetően. Azt válaszoltam, hogy igen.
Amikor
szegény apámnak mindezt elmeséltem, roppant ideges lett. Minden politikai
jellegű szerveződéstől idegenkedett, féltett.
Féltett,
mégis ő kísért el az első találkozóra, amit nem is tudom, minek nevezzek. Ezt
követően mindig a csoport tagjai jöttek értem és kísértek haza.
A G.
testvérek lány tagjának a lakásán jöttünk össze. A társaságból szinte mindenkit
ismertem, különösen a G. testvéreket. Tulajdonképpen ezért is mertem elmenni az
első megbeszélésre is.
Volt
közöttünk pedagógus, műszerész, jogász, orvos, gyári munkás… Egy közös vonás
volt bennünk, amiben valamennyien ugyanazt gondoltuk, hogy a magyar társadalom
dolgait, közös dolgainkat, másképpen kell csinálni, mint eddig.
Nehéz ma
bárkinek is elhinnie, hogy mit gondoltunk 1988-1990-ben. Azt hittük, hogy
megváltoztatható, jobbá tehető a világ.
Idealisták
voltunk. Ma már könnyű ezt kimondani, ezt a megállapítást tenni. Idealisták
voltunk, de ez a ma megállapítása, értékelése.
2013. április 11., csütörtök
Feléd
Gurulnak alattam a kerekek…
Merre, hová, kihez visznek?
Feléd? Hozzád?
Hát még hihetek?
Örülni szerettem volna…
Hát örülhetek?
Gurulnak alattam a kerekek…
Messze, hozzád röpítenek.
Magamban idézlek:
szerettelek, szeretlek,
kerestelek, kereslek.
Hol lellek?
Ha körülveszel,
melegít a szeretet,
és beborít, mint faalját
ősszel a levél.
Félek, hogy elillan,
ha szárnyakat ad
neki a szél.
Törékeny alkatod
még mit rejteget?
Magamban idézlek,
magamban ölellek,
nem látlak, nem lellek.
Érzed, hogy közelgek?
Forróság önt el, hevület,
Izgalomba hoz
közelséged.
Gurulnak alattam a kerekek…
Néhány négyzetméteren,
négy fal között kereslek.
Csoda, ha nem lellek!
Csöngetnek.
Velem ne
játszatok!
Mindig csak
próbálgatások…
Te vagy? Te
volnál?
Idéztelek.
Megjelent az
idézett?
Megállnak
alattam a kerekek…
Félek, nem te
vagy,
ajtót nyitni
nem merek.
A találkozások
rettentenek,
éjjel-nappal
kísértenek,
kívül-belül
kikezdenek.
Csöngetnek.
Hadd
csöngessenek!
2013. április 10., szerda
Néhány gondolat fogyatékos ügyben
- vitairat -
Paradigmaváltás van fogyatékos ügyben. Ez a váltás azonban
nem előbbre visz, hanem hátrafelé.
Az előző
korszak akkor volt a csúcson, amikor 1998-ban elfogadta a parlament a
fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvényt. Akkor néhány évig ennek örömében lubickoltunk. Jogaink
lettek. A fogyatékossággal élők problémái emberjogi kérdésekké váltak.
Aztán
idővel elkezdtek fogyatkozni a jogaink.
A mai
kormányzati felfogás pedig már nem abból indul ki, hogy a fogyatékossággal elő
személyeknek jogaik vannak, és ehhez képest kell megoldani a problémákat.
Vannak a problémák, és ehhez képest nyújt valamit az állam. A fogyatékossággal
élő pedig örüljön, mert gondoskodnak róla a döntéshozók, az adakozók belátása
szerint.
x x x
Ez az új helyzet új kihívások elé állítja az érdekvédelmi
szervezeteket, amelyek egyelőre nem találják a hathatós válaszokat.
Egy biztosan látszik, hogy a
korábbi módszerek nem sokat érnek. Elég,
ha megnézzük a különböző szakszervezeteket, érdekképviseleteket, illetve
általában a civil szervezeteket. Aki lojális a fennálló hatalommal, az kap
pénzt, paripát, fegyvert, a többiek meg éppen csak vegetálnak.
x x x
A fogyatékos ügyet sem lehet csak feketén-fehéren
megítélni. A minap egy szakember a bentlakásos intézménybekerülést
kényszerítésnek nevezte.
Vannak
helyzetek, amikor nincs más megoldás (elhunytak a szülők, nincs tartásra
köteles és/vagy képes hozzátartozó…).
Aztán
vannak helyzetek, amikor a fogyatékossággal élő számára az intézményi ellátás
sokkal jobb, élhetőbb, mint az otthoni környezet. Ismerek eseteket, amikor a
fogyatékossággal élő személyt szinte úgy kellett kimenekíteni az otthoni
környezetből. A család ragaszkodott hozzá, mert részben-egészben a megélhetést
jelentette a család számára.
Az ma
nálunk illúzió, hogy akár egy ilyen fontos kérdésben is a fogyatékossággal élő
személy akarata teljes egészében érvényesüljön, az már jó, ha legalább részben
érvényesül.
Értelmi
fogyatékosok esetében az úgynevezett támogatott döntési eljárás feltételei
teljes mértékben hiányoznak.
x x x
Ott tartunk, hogy a sérült embereknek fogyatkozik az
esélyük arra vonatkozóan, hogy a jövőben bekerülhessenek bentlakásos
intézménybe. Egyrészt azért, mert az átlag rokkantsági ellátás és a
fogyatékossági támogatás együttes összege sem elég az átlagos térítési díjak
megfizetésére. Másrészt olyan gyors az elöregedése a társadalomnak, hogy az
intézményi férőhelyek száma az indokolt igényeket nem tudja majd kielégíteni.
x x x
A fogyatékossággal élőknek ma általában rossz a helyzetük
a megélhetésüket, a különböző szolgáltatásokat, a munkalehetőségeket illetően.
Ehhez képest a specialitások még kevésbé érvényesülnek a nők, a különböző
fogyatékosságok tekintetében.
Ma még
általában a kórházak sincsenek fölkészülve a mozgássérültek fogadására
sem. A speciális – például
nőgyógyászati – vizsgálatokról már nem is beszélve.
x x x
A mai felülvizsgálati gyakorlat, illetőleg minősítési
rendszer alapján csökkenő azoknak a száma, akik bevonhatók a rehabilitációs
foglalkoztatás körébe, akik után a munkáltató állami támogatásban részesülhet.
Vagyis a hangoztatott kormányzati szándékkal éppen ellentétes a hatás. Vagy
talán ez a valódi szándék?
Azokkal
pedig már végképp nem foglalkozik senki, akik kikerülnek a foglalkozási
rehabilitációs körből. Szerencsés esetben így is találnak munkát. Ha nincs
szerencséjük, bekerülnek a munkanélküliek népes táborába.
2013. április 9., kedd
2013. április 8., hétfő
Hogy is van ez?
Kedves ismerősöm egyik írásomra reagálva írja, hogy "minden
előzetes rémhír ellenére" továbbra is kapja a korábbi rokkantsági nyugdíjának
megfelelő mértékű rokkantsági ellátást és a fogyatékossági támogatást. Azt
viszont mintegy nehezményezte, hogy pont az érdekvédelmi szervezettől
szenvedett el hátrányt, mert megszüntették a foglalkoztatását.
Ismerősöm
vélekedésében benne van a teljes magyar valóság. Mindent aszerint értelmezünk,
ahogy az bennünket érint.
Egy
munkaviszony megszüntetése nagyon személyes és komoly ügy. Az érintett személy
ezért akár jogosan és joggal meg is sértődhet, fölháborodhat.
Fontos
kérdés azonban, hogy miért került a munkaviszony megszüntetésére sor? Ha ezt
végiggondoljuk ismerősöm esetében, pillanatok alatt eljuthatunk oda, hogy a
munkaviszonyt megszüntető munkáltató kényszerhelyzetben volt. Kormányzati
intézkedés következtében megszűnt a munkája, így a munkaköre is azzal, hogy
megszűnt az érdekvédelmi szervezek korábbi feladata a lakások
akadály-mentesítésével kapcsolatosan.
Az
eset arra jó példa, hogy megsértődök azon, ami engemet érint, a többi meg
rendben van. Hogy egyébként mindenki
más érintettel mi történik, ahhoz mi közöm?
A
mai változásoknak a sérült emberek körében sok kárvallottja van, és egyáltalán
nem azért, mert rosszhiszeműek voltak vagy csalók lettek volna.
Súlyos
problémának tartom, hogy ezek a kárvallott emberek gyakorlatilag semmilyen
társadalmi szolidaritást nem tudhatnak maguk mögött. Sajnos még a hasonló sorsú
emberek körében sem föltétlenül.
2013. április 7., vasárnap
2013. április 5., péntek
Széljegy - 63.
A Fradinak új stadionja lesz. Ezt egy ideje már lehet tudni, arról azonban még nem hallottam semmit, hogy mi indokolja a régi lebontását és új építését.
Szerintem eddig is az Üllői úti stadion volt a legmodernebb Pesten. Tényleg mi indokolja ezt a beruházást? Ezt kapja a B-közép?
Megkezdték a régi lebontását és megtörtént az újnak az alapkőletétele.
Új stadion már lesz. És hol a csapat?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)