Nappalok és éjszakák

                          

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        az arcról lehámlik az ifjúság,

                        és a tömegből egyre többen kidőlnek,

                        s beléd költözött a szomorúság.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        percek sikoltanak segítségért,

                        torlaszt állít a sokaság az időnek,

                        csak az a tiéd, ami már megélt.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        - és gyermeteg dolgok születhetnek -,

                        az oktalan fák is az ég felé tőrnek

                        - és jóravalók elmerülhetnek.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        sorokat gyúrsz, míg versed nem kész,

                        nappalok, éjszakák, őrei időknek,

                        értem, miért fáj minden születés.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        testben maradt a fiatalság,

                        szülés után mosolya nyílik a nőnek,

                        és kiköltözött a szomorúság.