Gurulnak alattam a kerekek…
Merre, hová, kihez visznek?
Feléd? Hozzád?
Hát még hihetek?
Örülni szerettem volna…
Hát örülhetek?
Gurulnak alattam a kerekek…
Messze, hozzád röpítenek.
Magamban idézlek:
szerettelek, szeretlek,
kerestelek, kereslek.
Hol lellek?
Ha körülveszel,
melegít a szeretet,
és beborít, mint faalját
ősszel a levél.
Félek, hogy elillan,
ha szárnyakat ad
neki a szél.
Törékeny alkatod
még mit rejteget?
Magamban idézlek,
magamban ölellek,
nem látlak, nem lellek.
Érzed, hogy közelgek?
Forróság önt el, hevület,
Izgalomba hoz
közelséged.
Gurulnak alattam a kerekek…
Néhány négyzetméteren,
négy fal között kereslek.
Csoda, ha nem lellek!
Csöngetnek.
Velem ne
játszatok!
Mindig csak
próbálgatások…
Te vagy? Te
volnál?
Idéztelek.
Megjelent az
idézett?
Megállnak
alattam a kerekek…
Félek, nem te
vagy,
ajtót nyitni
nem merek.
A találkozások
rettentenek,
éjjel-nappal
kísértenek,
kívül-belül
kikezdenek.
Csöngetnek.
Hadd
csöngessenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése