2013. május 27., hétfő

Napló


Májusi ősz. 
       Nem sokon múlott, hogy tegnap nem gyújtottam be. Ilyen tavaszra, májusra nem emlékszek, pedig már megettem kenyerem javát.
       A természet ezzel együtt szép arcát mutatja, szépen zöldellnek a fák, a fű, még a települések belterületén is virágzik a pipacs. Ez az utóbbi is kuriózum. Szarkalábat viszont nem látok sehol, kivéve, ha tükörbe nézek.

x x x

Még ki se hevertük a trafik-ügyet, itt az újabb kormányzati ötlet, a reklámadó. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e még új adónem a tarsolyban? Ötletelésből nincs hiány, nagyon üres lehet a kassza. Az a baj, hogy mindig azok járnak rosszul, akik a sor végén vannak, vagyis a fogyasztók, mi.

x x x

Az egyesületben, ahol elnökösködök, küldöttközgyűlést tartottunk. Két és fél óra alatt letudtuk a kötelező penzumot. Megjegyzem, hogy az országos szövetségünknél ugyanezek a napirendek húsz perc alatt lementek. Igaz, ott körülbelül tízszer akkora költségvetés van.
        Lehet, hogy minél nagyobb egy szervezet, minél nagyobb költségvetés, annál inkább simábban zajlik minden? 
       A küldöttek hangulata vegyes volt, összességében elkeseredett. Mindenki érzi az anyagi ellehetetlenülést. És ehhez már csak hozzáadódnak az egyesületünket érintő kedvezőtlen tendenciák. 

x x x

A hétvége eseményeihez tartozik,  hogy meglátásom szerint válságba került a Heine-Medin Szekció a MEOSZ-on belül. Az a baj, hogy sem korábban, most meg már végképp nem alkalmasak a körülmények a problémák megbeszélésére, kibeszélésére.   
       Úgyis mondhatnám, hogy három táborra szakadt a csapat. Az egyik tábor a jelenlegi, illetőleg a korábbi vezetés híve (elsősorban szimpátia alapján, érzelmi alapon). A másik táborba azokat sorolnám, akik kritikus hangot ütnek meg egyrészt általában az érdekvédelmet illetően, másrészt a szekció vezetését illetően is. A harmadik táborba pedig tartoznak azok, akik csendesen szemlélődve figyelik, hogy mi történik.
       A helyzetet fokozza, ha szabad így mondanom, hogy az egyes táborok között nincs átjárás.  Ilyen legalábbis nem vagy alig érzékelhető.
        A heine-medinesek öregszenek és fogynak. Az öregedéssel együtt járó nehézségekkel is szembe kell néznünk az alapproblémánkból adódó nehézségek mellett, ezek a nehézségek pedig egymást erősítik.
       A következő néhány héten belül eldől, hogy megmaradunk-e egy fogyatkozó csoport összeférhetetlen tagjainak vagy képesek leszünk bizonyítani, hogy akarunk és tudunk egymásért is tenni.


Nincsenek megjegyzések: