2013. május 24., péntek

Tavaszi capricio




                                                                   

                                                           Távol és közel,
                                                           karod már nem ölel.
                                                           Szívem arra vágyott,
                                                           mit tegnap közelinek
                                                           látott.

                                                           Mentél
                                                           felhőről-felhőre szökellve,
                                                           mentél,
                                                           mint hegyen a zerge.

                                                           A felhők elfogytak,
                                                           látod,
                                                           a hegyek elkoptak.
                                                           Szíved latrokkal
                                                           is játszott.

                                                           Lehetsz és legyél bárhol,
                                                           közel vagy távol,
                                                           karod már nem ölel,
                                                           jöttél, mint a pillanat,
                                                           s a pillanat vitt el.

Nincsenek megjegyzések: