Távol
és közel,
karod
már nem ölel.
Szívem
arra vágyott,
mit
tegnap közelinek
látott.
Mentél
felhőről-felhőre
szökellve,
mentél,
mint
hegyen a zerge.
A
felhők elfogytak,
látod,
a
hegyek elkoptak.
Szíved
latrokkal
is
játszott.
Lehetsz
és legyél bárhol,
közel
vagy távol,
karod
már nem ölel,
jöttél,
mint a pillanat,
s
a pillanat vitt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése