Az anya és a fia egy betéti társaságot hozott létre annak idején, és ennek keretében működtették a trafikot, felváltva dolgoztak.
Évek óta náluk vettem néha újságot, folyóiratot. A srácot a középiskolában tanította a húgom, tőle is tudom, hogy milyen magyar szakos tanár.
Többször szóba elegyedtünk, így tudtam meg, hogy a srácnak van egy nővére, aki külföldön dolgozik. Neki egyszer sen jutott eszébe, hogy külföldre menjen dolgozni.
Említették, hogy ők is pályáztak trafikügyben, de nem nyertek. Rájuk ígértek. Azt nem értették, hogyan lehetett rájuk ígérni, mikor már csak éppen megéltek az üzletből.
Mi lesz velük?, kérdeztem. Ötven fölött hová kellek én már? kérdezett vissza az anya. Tibi pedig kénytelen lesz a nővéréék után menni.
Semmi vigasztalót nem tudtam mondani nekik. Tényleg, mit lehet ilyenkor mondani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése