Egy műfaj halála (1)

- Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasása közben -

I. rész

Gyerekkoromban a gyermekparalizis miatt sokat voltam kórházban, ahol sok ismerősre, barátra tettem szert. Miután hazamentünk, a legtöbbükkel tartottam a kapcsolatot, aminek a leggyakoribb módja a levél volt.

            Már kilencévesen nagy levelező voltam. Emlékszek, apám az első levelekbe besegített. Ötleteket adott szófordulatokra, néha újraíratta velem az egészet.

            Levelezésem másik nagy korszaka a középiskola befejezése után kezdődött, ekkor osztálytársaim szétszóródtak az országban, a fiúk egy része előfelvételis lett (ez a felsőfokú tanintézmény megkezdése előtt egy év katonaságot jelentett), ki ide került főiskolára, ki oda egyetemre. Akikkel fontosnak tartottuk a kapcsolat fönntartását, azzal leveleztünk.

            L. Tibor barátommal folytattuk – szerintem – a legmélyebb, legtartalmasabb levelezést az életről, a közéletről, a politikáról, az aktuális kulturális kérdésekről, könyvekről, filmekről, színházról… Itt bizony öt-tíz oldalas kézzel írott értekezésekről volt szó. Ez a levelezés a rendszerváltás előtti tíz évre esett leginkább, ha tetszik, ez adja meg a jelentőségüket is. Ezekből a levelekből kitűnik a rendszerváltás előtti hangulatunk, várakozásaink, félelmeink

            Ki ír ma papíron kézzel írott levelet? Ki ír ilyen levelet az sms, a net korszakában?

            Az elektronikus úton történő levelezés milyen módon rögzíthető a jövő számára?  Az sms-ézésről már nem is beszélve! Ezek a félszavas, utalásszerű szövegek milyen értéket képviselnek a jövő szempontjából?

            Mindez Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasása közben jutott az eszembe (a kötet a Medio Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben).

            A levél egy adott szinten önálló irodalmi műfaj évszázadok, évezredek óta. Számtalan íróról, költőről, festőről, politikusról, tudósról tudunk, akik komoly levelezésben voltak egymással. Ezeknek a levelezéseknek a többsége egyrészt szépirodalmi rangú, másrészt kultúrtörténeti, tudománytörténeti, politikatörténeti érdekességek, jelentőségűek. Ha nincs is adott esetben szépirodalmi értékük, kordokumentumnak mindenképp tekinthetők.

            A levél egyik speciális formája a levélregény (fiktív levelek), ez is egy (regény-)műfaj. Az egyik legismertebb „levélregény” Mikes Kelemen Törökországi levelei. Ehhez hasonlatosak a 18. századból Montesquieu: Perzsa levelek, Laclos: Veszedelmes viszonyok, Hölderlin: Hyperion című műveik. A levélregény leginkább a szentimentalizmushoz kötődik (Richardson: Pamela, Rousseau: Új Héloise, Goethe: Werther, Kármán József: Fanni hagyományai).

            A levél, mint irodalmi műfaj halott. A mostani technikai fejlődést látva, elég nehéz elképzelni, hogy a kézzel írott levelezés újraéled.

            A nyúlfarknyi sms-ekből, a szűkszavú e-mailekből nem lesz irodalmi szöveg. Olyan biztosan nem, mint amilyen szövegeket tartalmaznak Hamvas Béla Levelek című kötete.

            A helyzet rosszabb annál, mintsem konstatáljuk, hogy meghalt egy műfaj. Ezzel valamennyien szegényebbek lettünk, a kultúrán, a hagyományainkon keresztül. Általában rosszabb, szegényesebb is lett az emberek kifejezőkészsége.

(folyt. köv.)