XVII.
A középiskolában az osztályból szinte mindenki menzás
volt. A legtöbbször mindig ugyanabban a négyesben voltam.
Jól főztek a suli
konyháján, mi meg nagy kajások voltunk. Klárika néni, a szakács, a négyes egyik
tagjának, Charliéknak a szomszédja volt. Éppen ezért mindig Charlie ment
megkérdezni, hogy van-e repeta. Mindig volt. Annyit ehettünk amennyi belénk
fért, vagy amennyit nem szégyelltünk.
Az étkezés tisztelete
és kultusza valamennyiünknél megmaradt. Ezzel együtt egyikünk sem lett kövér,
nem hízott el még mára sem, holott már túl vagyunk az ötvenen.
x x x
Középiskolai magyartanárunk egy alkalommal meglehetősen feldúltan jött
be az órára. Szabóka percek alatt tudtunkra adta, hogy a Mozgó Világ 1975. évi
októberi számában olvasta Hajnóczy Péter Az elkülönítő című szociográfiáját a
magyarországi elmebetegek helyzetéről, intézményi ellátásáról.
Nem rejtette véka alá
indulatos véleményét, felháborodását az olvasottakról. Figyelmünkbe ajánlotta
az írást és kérte, hogy aki csak teheti, olvassa el.
Valamelyikünk
hozzájutott valahogy a folyóirat számához és szinte kézről kézre adtuk
egymásnak. Pár nap alatt valamennyien olvastuk az írást.
Tanár úr a következő
órát is a témának szánta. Olyanok voltunk, mint a fölbolydult méhkas. Úgy
éreztük, valamit tennünk kellene. A tehetetlen düh volt bennünk. Különösen azt nem értettük, hogy egy embert hogyan tarthatnak elmebetegek otthonában mindenféle orvosi papírok nélkül.
Az osztályunk
szociálisan nagyon érzékeny volt, ebben talán az én kerekesszékes állapotomnak
is volt valami szerepe.
Ennyit a jó pedagógus
szerepéről és hatásáról. És nekünk baromi jó magyartanárunk volt.
x x x
Szabó tanár úr ajánlása az esetemben nem csak arra volt jó, hogy
elolvassam Az elkülönítőt, hanem arra is, hogy innentől kezdve olvastam
Hajnóczy Péter írásait.
Valami botrány mindig
körbelengte, hol a személye miatt (alkoholista volt), hol az írásai miatt.
Micsoda botrány volt
Az elkülönítő miatt is! A megjelentetéséért kapott a Mozgó Világ rendesen, de
kijutott Hajnóczynak is.
Egy másik írása, az
Ösztönző elem is nagy vihart kavart. Az írás gyári munkásokról szól, akik nap
mint nap végzik monoton, egyhangú munkájukat. Az egyik dolgozó műszak közben
kiment az illemhelyre. Azzal jött vissza, szinte fölvillanyozva, hogy ő még
akkora sz…t nem látott, mint ami az egyik wc-kagylóban van. A műhelyben
dolgozók többsége kiment megnézni „a csodát”. Egész műszak alatt erről
beszéltek A termelési napló tanúsága szerint a műhely még soha nem teljesített
olyan jól, mint azon a napon.
Jelentős
szakszervezeti vezetők tiltakoztak, hogy az írás sérti a munkások szocialista
öntudatát, önérzetét. Az ágazati szakszervezet viszont kitett magáért, mintegy
megvédték az írót. A nehéz körülmények között dolgozók esetében akár az ilyen
eseteknek is hatásuk lehet, hogy milyen hangulatban végzik a munkájukat és a
hangulat hogyan hat ki a teljesítményükre.
Nem tudom, hányan
olvassák Hajnóczy írásait. Szerintem kevesen, kár.
Tragikus sorsú író
volt. Ha nincs vonat, nincs háború, nincs betegség, van az alkohol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése