-
Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasása közben -
I.
rész
Gyerekkoromban a gyermekparalizis miatt sokat voltam
kórházban, ahol sok ismerősre, barátra tettem szert. Miután hazamentünk, a
legtöbbükkel tartottam a kapcsolatot, aminek a leggyakoribb módja a levél volt.
Már
kilencévesen nagy levelező voltam. Emlékszek, apám az első levelekbe
besegített. Ötleteket adott szófordulatokra, néha újraíratta velem az egészet.
Levelezésem
másik nagy korszaka a középiskola befejezése után kezdődött, ekkor
osztálytársaim szétszóródtak az országban, a fiúk egy része előfelvételis lett
(ez a felsőfokú tanintézmény megkezdése előtt egy év katonaságot jelentett), ki
ide került főiskolára, ki oda egyetemre. Akikkel fontosnak tartottuk a kapcsolat
fönntartását, azzal leveleztünk.
L.
Tibor barátommal folytattuk – szerintem – a legmélyebb, legtartalmasabb
levelezést az életről, a közéletről, a politikáról, az aktuális kulturális
kérdésekről, könyvekről, filmekről, színházról… Itt bizony öt-tíz oldalas
kézzel írott értekezésekről volt szó. Ez a levelezés a rendszerváltás előtti
tíz évre esett leginkább, ha tetszik, ez adja meg a jelentőségüket is. Ezekből
a levelekből kitűnik a rendszerváltás előtti hangulatunk, várakozásaink,
félelmeink
Ki
ír ma papíron kézzel írott levelet? Ki ír ilyen levelet az sms, a net
korszakában?
Az
elektronikus úton történő levelezés milyen módon rögzíthető a jövő
számára? Az sms-ézésről már nem is
beszélve! Ezek a félszavas, utalásszerű szövegek milyen értéket képviselnek a
jövő szempontjából?
Mindez
Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasása közben jutott az eszembe (a kötet a
Medio Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben).
A
levél egy adott szinten önálló irodalmi műfaj évszázadok, évezredek óta.
Számtalan íróról, költőről, festőről, politikusról, tudósról tudunk, akik
komoly levelezésben voltak egymással. Ezeknek a levelezéseknek a többsége
egyrészt szépirodalmi rangú, másrészt kultúrtörténeti, tudománytörténeti,
politikatörténeti érdekességek, jelentőségűek. Ha nincs is adott esetben
szépirodalmi értékük, kordokumentumnak mindenképp tekinthetők.
A
levél egyik speciális formája a levélregény (fiktív levelek), ez is egy
(regény-)műfaj. Az egyik legismertebb „levélregény” Mikes Kelemen Törökországi
levelei. Ehhez hasonlatosak a 18. századból Montesquieu: Perzsa levelek,
Laclos: Veszedelmes viszonyok, Hölderlin: Hyperion című műveik. A levélregény
leginkább a szentimentalizmushoz kötődik (Richardson: Pamela, Rousseau: Új
Héloise, Goethe: Werther, Kármán József: Fanni hagyományai).
A
levél, mint irodalmi műfaj halott. A mostani technikai fejlődést látva, elég
nehéz elképzelni, hogy a kézzel írott levelezés újraéled.
A
nyúlfarknyi sms-ekből, a szűkszavú e-mailekből nem lesz irodalmi szöveg. Olyan
biztosan nem, mint amilyen szövegeket tartalmaznak Hamvas Béla Levelek című
kötete.
A
helyzet rosszabb annál, mintsem konstatáljuk, hogy meghalt egy műfaj. Ezzel
valamennyien szegényebbek lettünk, a kultúrán, a hagyományainkon keresztül.
Általában rosszabb, szegényesebb is lett az emberek kifejezőkészsége.
(folyt. köv.)
2 megjegyzés:
:)
Kedves Zs,
Szőcs Géza idézett írása az Életünk folyóirat 1987-es Hamvas-különszámában jelent meg. A tanulságai azóta is érvényesek.
Most olvastam Hamvas Béla Leveleinek a válogatását. Bizony olyan anyagi gondokkal küszködött még a hatvanas években is, hogy nem egyszer a barátai segítették ki.
Nem tudom, ma volnának-e ilyen barátok?
Megjegyzés küldése