2014. július 1., kedd

Napló


Évfordulók: 
        Huszonhárom évvel ezelőtt léptünk ki a Varsói Szerződésből.
        Huszonöt évvel ezelőtt,1989. június 16-án temettük újra Nagy Imrét. 
        Akkor annyira egyszerűnek tűnt minden!
        Az eufória akkor tartott néhány évig, aztán eltűnt, mint a kámfor. Azóta pedig nem értjük, hogy mi is történt valójában. Csak kapkodjuk a fejünket, egyre idegesebbek és feszültek vagyunk. És egyre szegényebbek.

x x x

A minap találkoztam N. Pista bácsival, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének és a Kisújszállási Csoportunk egyik alapító tagjával. Beszélgetésünk során fölhoztam neki, hogy annak idején még Móricz Zsigmond is tanult Kisújszálláson. 
      Pista bácsi elmondta, hogy ő is abban a gimnáziumban tanult, amelyik ma Móricz Zsigmond nevét viseli. Annak idején találkozott olyan pedagógussal, aki még tanította "a Zsiga gyereket". 
      Szóba hoztam, hogy most jelent meg Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, és rendkívül élvezetes olvasmány. Pista bácsi mindjárt elmondta, hogy Szilágyi Zsófi kisújszállási származású, a szülei most is ott élnek. Sőt, az édesanyjával együtt járt iskolába is, az édesapjának, Szilágyi Miklósnak pedig két helytörténeti könyve is megjelent. 
       Pista bácsi azt is elmondta, hogy Zsófiával dedikáltatta is a Móricz-könyvet egy író-olvasó találkozón. Részben ennek a hatására meg is rendelte a Kossuth Kiadó Móricz-sorozatát. Egy kisújszállási ennyivel tartozik Móricz emlékének, mondta.

x x x

Lehet, hogy a nyári uborkaszezon teszi, de mozgássérült társaim meglehetősen érdektelenül vették tudomásul, hogy egyrészt az Emberi Erőforrások Minisztériumon belül - a szegráció felé hajló - külön államtitkársághoz fogunk tartozni, másrészt ismét van Pető Intézet-ügy. 
       Lehet, hogy már annyira mindegy nekünk, hogy szóvá sem tesszük?


   

Nincsenek megjegyzések: