- filmajánló -
A híre és nemzetközi elismerése megelőzte a filmet. Az
első percekben egykedvűen nézzük, hogy mi lesz ebből, hogyan jutunk így el a
nemzetközi hírig.
Aztán
szép lassan magával ragad bennünket Piroska nővér túlsúlyos egyénisége, monoton
munkája, magánélete.
Piroska
betegei már csak vannak. Ők nem a gyógyulást várják, talán nem is várnak
semmit. Nekik és a hozzátartozóknak megváltás a halál. Amikor eljön az ideje, Piroska viszi le őket
a boncterembe érzéketlenül, rezzenéstelen arccal, süteményt, szendvicset
majszolva A krumpapapucs szinte
ijesztően kopog, visszhangzik a kórházi folyóson.
Az
egyik osztályukra szállított nő nevéről eszébe jut gyerekkori barátnője, akiről
azóta sem hallott.
Elkezd
utána érdeklődni, tudakozódni. Mindenki emlékszik rá valamennyire, ki jobban,
ki kevésbé. Mindenki másképp emlékszik Pál Adriennre, mindenki emlékezetében
másképp él. A valamikori ismerősök
egymásnak ellentmondó módon emlékeznek rá.
Pál
Adriennt egyszer sem látjuk. Sok mindent megtudunk róla, s valójában nem tudunk
meg semmit.
A
film hangvétele fanyar humorú. Piroska elvileg fogyókúrázik, közben eszi a
süteményt. A párjával idegenek egymás számára, úgy fekszenek egymás mellett az
ágyban, mint volt betegei a boncteremben. Aztán a férfi elhagyja, egyik indoka,
hogy nem segített neki az utóbbi időben a terepasztal építésében.
Piroskát
Gábor Éva alakítja, amatőr színész. Amikor először látjuk a filmen, ijesztő a
megjelenése. Szép lassan elfogadjuk, tán még azt is megértjük, hogy ezt az
életet csak így lehet élni.
Kocsis
Ágnes színészválasztása és rendezése telitalálat.
Évekkel ezelőtt forgatták a filmet. Olyan érzésem van, hogy ez a film egyre
inkább a mai és a holnapi világunkról szól. Arról az életről, amelyet
szenvtelenül élünk meg, s már nem is kérdés, hogy tudunk-e, akarunk-e rajta
változtatni, csak éljük.
A
film utolsó kockáin Piroska egy fiatal kis kolléganőjét tanítja be. Kocsis
Ágnes, illetve a film ezzel mintegy azt sugallja, lesz ennek az életnek
folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése