Voltál

Ének esti fényben, rohanásban, túlélésben; a múlásban máló vakolat, még most is magamban hordalak. Emlékeztetnek a tárgyak, a jelek, veled fekszek, kelek, múlik az idő, friss az emlékezet. A vakolat alatt viseltesek a falak, tágulnak a rések, lesznek repedések, mire megérthetném, mennék, ismét mennék. Ének száll feléd, voltál és még lehetnél.