Ahogy nézem a brazíliai
futball-világbajnokság mérkőzéseit, egyre inkább azt látom, hogy ezeknek a
csapatoknak a magyar válogatott még edzőpartnernek se lenne jó. Csak ámulok,
hogy mennyire elment mellettünk a világ!
Hol
rontottuk el? Mitől beteg a magyar futball?
Az
biztos, hogy a szabadban nem látni labdával játszó gyerekeket. Az igazat
megvallva, nincs is hely hol játszaniuk. Hol vannak azok az üres telkek, belső
udvarok, ahol a gyerekek nyugodtan játszhatnának?
Ma
legfeljebb a levegőző kutyáknak dobálnak kis labdákat a gazdáik.
Az
én időmben a srácok fociztak, fejeltek, egybeléztek (lábteniszeztek), sőt, még
a porolót is kihasználták röplabdázásra. Mindennek már nyoma sincs.
Mondhatnám
azt is, hogy engedjük játszani a gyerekeket!
Hiába
építünk, üzemeltetünk futballakadémiákat, stadionokat, ha nincs alatta, mögötte
semmi. Megépítjük a koronát, királyság meg sehol.
Nézem
a brazíliai világbajnokság játékosait. Hát nem tudom, hányan jártak közülük
futballakadémiára?
Vörösmarty
Mihállyal kérdezem (Zalán futása): „Régi dicsőségünk, hol késel az éji
homályban?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése