2015. október 24., szombat

Ida



- filmajánló -



Miért van az, hogy egy fekete-fehér film ma a legnézettebb film Lengyelországban és ez a lengyel film a legnézettebb nemzetközi szinten is? Miért van az, hogy lényegében egy kamaradarab éri el mindezt? Miért van az, hogy filmes eszközökben puritán film fogja meg a nézőt?
            Az Ida című film titkai az ezekre a kérdésekre adott válaszokban vannak.
            Anna kolostorban nevelkedett. A szerzetesi fogadalomtétele előtt megkeresi az általa nem ismert nagynénjét, Wandát, aki szórakozásban folytja életuntságát, aki alkoholista és szexmániás. A két nő lassú egymáshoz közeledése a film leginkább kidolgozott része.
            Együtt mennek felkutatni, hogy mi történt a családjukkal, Anna szüleivel, Wanda kisfiával.
            A történetük a második világháborúba nyúlik vissza. Anna Wandától tudja meg, hogy ő zsidó és nem Anna, hanem Ida. A családjuk halálát nem a németek okozták, hanem a szomszédjaik, akiknek kellett aa földjük. Ida azért maradt életben, mert nem nézett ki zsidónak.
            A háború után Wanda kolostorba adta Idát, ő pedig ügyész lett, védte a kommunista rendszert. Megcsömörlött az életétől, a rendszertől. Próbálja lebeszélni Idát a fogadalomtételről, ne mondjon úgy le az életről, hogy nem is ismeri mi az élet.
            Wanda úgy tud menekülni önpusztító életétől, hogy kisétál az ablakon, öngyilkos lesz.
            Ida belekóstol a Wanda által kínált életbe. Iszik, kipróbálja a szexet, a szerelmet a szaxofonos fiúval. Aztán mégiscsak visszamegy a kolostorba.
            Az Angliában élő Pawel Pawlikowski rendező filmje, amely a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert, puritánságával, fekete-fehér színeivel, árnyaival revelációként hat.
            Nehéz a film után megszólalni. A hit ereje megtart, ez a különbség Ida és Wanda között. Wanda már nem bírt hinni.    

Nincsenek megjegyzések: