Napló

Szeretek időzni a könyvesboltokban. Ha már az ember egyre kevesebb könyvet vásárolhat - sajnos -, legalább azt tudja, hogy miről marad le. Legutóbb a Susan Spencer-Wendel - Bret Witter Mielőtt végleg elmegyek című kötetét (Libri Kiadó, 2015) lapozgattam sokáig. A regény alcíme Egy boldog év. Itt találtam meg John Dryden Az boldog ember című versét is:

"Az boldog ember, és boldog csak az,
Kinek a ma, a most igaz,
Ki ép lélekkel látja át,
Holnap, rombolj csak, én már megéltem a mát.
Vihar tombol, ragyog a fény,
Vaksors: ha örömöm betelt, az már az enyém.
A múlt fölött a Menny maga sem úr,
Ami megvolt, marad már változatlanul."

Ettől csak még izgalmasabb, érdekesebb lett számomra a könyv, ami egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony életének utolsó évéről szól.  Ezt már csak fokozta egy másik idézet dr.Seusstól, ami akár a könyv mottója is lehetne: "Ne sirj, hogy vége. Mosolyogj, hogy megtörtént".

       Aztán így jutok el szép lassan oda, hogy a beleolvasásból egyszer-egyszer vásárlás is lesz.

x x x

A múlt héten bombamerénylet volt Ankarában. Több mint százötvenen haltak meg és rengetegeen megserültek. Kimondva-kimondatlanul a legtöbben a merénylet mögött az Iszlám Államot sejtjük. 

       Egyre fölfoghatatlanabb a világ körülöttünk.