A Biblia, mint széppróza,
történetek laza füzére. Általában az elbeszélő jelleg a domináns, az egyik
kivétel a Jób könyve. A bevezető és a befejező részt leszámítva, ez a könyv
dialógusra épül.
A
forma, mint keret, jó alapul szolgál ahhoz, hogy a Jób könyve nem csak az
Ószövetség, de az egész Biblia legfilozofikusabb része legyen. Minél inkább
felfedezzük filozófiai mélységét, annál inkább mainak érezzük. A modern ember
mai kételyeire, sorskérdéseire is ráismerhet ebben a biblia könyvben.
Először
is nézzük meg, melyek ezek a legfontosabb kérdések: Egy hívő ember számára mi a
szenvedés oka? Mi a szenvedés értelme? Lehet-e a megpróbáltatások között is
hinni? Tévedhet-e Isten? Mit jelent a hívő ember kételye?
x x x
Elemzésünk kiinduló alapja lehet,
hogy vannak igazságok, amelyeket elfogadunk igaznak anélkül, hogy ezek
igazságtartalmát bizonyítani akarnánk, bizonyítanunk kellene. Jung ezeket
nevezi Válasz Jób könyvére című írásában úgynevezett lelki igazságoknak.
Jung példának Krisztus születését
hozza fel. A hívők szerint Krisztust szűz anya szülte, a nem hívők szerint ez
természeti képtelenség. Ami az egyik oldal számára fizikai valóság, az a másik
oldal számára ad abszurdum. A felek között érdemi vita ezen az alapon nem
folytatható.
Blaise
Pascal Gondolatok című munkájában ugyanebben a problémakörben azt mondja, hogy
bár Isten léte racionálisan nem bizonyítható, mégis hinni kell, mert mi van
akkor, ha tévedünk.
Jung
és Pascal álláspontja összecseng. Sőt, Jung továbbmegy, szerinte a Biblia lelki
igaságok kinyilatkoztatása. Ha ezt elfogadjuk, innentől kezdve - függetlenül
attól, hogy hívőkről vagy nem hívőkről van szó - Jób története örök példázat
valamennyiünk számára.
x x x
Jób könyve keret-elbeszélés.
Azzal kezdődik, hogy Jób istenfélő, kerüli a rosszat, családja van és
gazdagsága. A befejezésben pedig mindez visszaáll.
Jób
története egy pozitív helyzetképpel indul. A Sátán azt mondja az Úrnak, hogy
Jób nem ok nélkül féli az Istent. Ha elveszítené anyagi javait, majd káromolná
ő az Urat. Az Úr felhatalmazza a Sátánt, hogy tegye próbára Jóbot, mindenét
elveheti, csak őrá magára nem vethet kezet.
Jób
anyagi javainak elvesztését türelemmel veszi:
„Az Úr adta, az Úr
veszi el.”
A
Sátán tévedett, anyagi javainak elvesztése miatt Jób nem káromolja az Urat. A
Sátán azt mondja, hogy további próba szükséges, másképp beszél majd Jób, ha
beteg lesz. Jób azonban ekkor is istenfélő marad:
„Ha a jót elfogadod az Úrtól,
a rosszat is el kell
fogadnunk.”
x x x
Ez az a pont azonban, ahol Jób
már kezd meginogni. Megkereste három barátja a bajokat hallva, Elifáz, Biklád
és Cófár. Jób elemző perlekedésbe kezd.
További
is kérdések adódnak a korábban jelzetteken túlmenően: Van-e összefüggés hit és
anyagi jólét között? Van-e összefüggés hit és egészség között? Lehet-e Istennel
szemben morális igényünk? Mérhető-e az ember sérelme, szenvedése Isten
mindenhatóságával szemben?
Jób
akkor lázad, amikor elveszítette anyagi javait, családját, egészségét. Akkor,
amikor gyakorlatilag elveszítette földi kapcsolatait. Jób önvizsgálatot tart, a
történések miértjére keresi a választ. Büntethet-e az Isten a jóért is?
x x x
A barát arról győzködi Jóbot,
hogy az ember Istentő kapja a csapásokat, de ennek oka végül is mindig az ember
bűne. A bűn különféleképpen jelentkezhet, de a büntetés egyetlen esetben sem
maradhat el, mert Isten igazságos.
Az
egyik barát, Elifáz, véleménye szerint nincs tiszta ember a földön, ártatlanul
senki sem szenved. Minden szerencsétlenség és csapás Isten méltó büntetése az
emberen:
„…pusztult-e
el
valaki
ártatlanul
és
irtottak-e ki valahol
becsületes
embereket?”
„Alkotója
előtt tiszta-e az ember?”
Elifáz türelembe int, mert akit a
Mindenható megsebez, azt be is kötözi.
„Honnan
vegyek erőt a várakozásra?”
Jób
nem érti barátját. Miért a feddés?
A
másik barát fölvetése, hogy Jób gyermekei bűne miatt szenved, s ez végső soron
az ő bűne is. A harmadik arról szól, hogy Isten számon tartja a titkos bűnöket
is.
A
barátok egyöntetű véleménye, hogy ami történt Jóbbal, az nem véletlen, az okot
mindhárman Jóbban keresik. Szerintük Jób nem tehet mást, be kell látni bűnét,
és könyörögnie kell.
A
három barát álláspontja kutakodó bölcsesség. Kívülről nézik Jób szenvedését.
Nem érintettek a problémában. Oksági választ keresnek, de barátjuknál nem
jutnak tovább.
x x x
Jób ellenben nagyon is érintett.
Ő is keresi a választ a miértre. Elsősorban önmagában. Mindig oda lyukad ki,
hogy tudja, ártatlan és ártatlanságának az Isten a tanúja.
Biztos
igazában, tudja, hogy igaz úton jár, Istennel szemben akarja védeni magát:
„Isten
előtt kívánom védeni magam.”
„Amíg
lelkemet ki nem lehelem,
ártatlanságomból
magamat
ki nem
tagadom.
Igazságomhoz
ragaszkodok,
róla le
nem mondok.”
Tudja, hogy a vele
történt igazságtalanság Istentő származik és Isten az, aki mindezt helyre
teheti.
„Még most is ímé az égben van
az én bizonyságom
és az én tanúm
a
magasságban! Csúfolóim a saját
barátaim,
ezért az Istenhez sír fel
az én
szemem.
Jób
biztos abban, hogy nem önmaga miatt fordult el tőle Isten. Nem tud a Sátánról
és próbáról. Kételyei vannak. De igaza lehet-e Isten előtt?Úgy hiszi, Isten
tévedett, igazságtalan vele szemben. Még sem rendült meg a hite. Hetedik
válaszában így szól:
„Most is csak lázongás, ha panaszkodom,
kezemmel kell elfojtanom
sóhajtásomat.
Bár tudnám, hogy hol találom
Istent?”
x x x
Jób befejező beszédét követően
barátai kifogynak az érvelésből, ők többet nem szólalnak meg. Megszólal viszont
Elihú, aki megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta Istennel szemben. De
három barátjára is haragudott, mert nem találták meg a kellő választ, pedig
bűnösnek találták Jóbot.
Elihú
fiatal, akiben annyi a mondanivaló, hogy majd szétveti. Az ő véleménye az, hogy
Isten fenyítése, élete jó az ember számára, ezért hamis Jób okoskodása, amikor
tiltakozik ez ellen, Isten igazságos ítélet tart, vagyis az sem indokolt, hogy
Jób panaszkodik sorsára.
Elihú
szavaira Jób nem reagál. Ennyiben ez egy hosszú monológnak tekinthető, amivel
előkészíti Isten első beszédét Jóbhoz.
x x x
Isten két beszédet mond,
mindkettő önmagáról szól. Szavai nem igazolják a barátokat, de nem is veszi
védelmébe Jóbot sem. Isten szabad és hatalma korlátlan, semmilyen tettért nem
lehet felelősségre vonni.
Jób
tudomásul veszi Isten szavait. Ez a tudomásulvétel belátás és megnyugvás a
döntéseit személyesen hozó Istenakarata előtt. A szenvedés, mint Isten döntése,
hittel és a szabadulás reményével fogadható csak el.
Isten
megelégeli Jób szenvedését, ebben az értelemben kiállta a próbát, megjutalmazza
hitéért. Jób visszanyeri boldogságát.
