Gondolatok
árnya a homlokon
elmosódott
nyomok a homokon
csillagok
és szentjánosbogarak
egymásba
szívják fénycsókjaikat
ahogy
minden förtelmes iszonyban
úgy
bujkál a félsz minden viszonyban
félsz
nem pihentető árnyékában
semmisül
a hullám tajtékjában
piros
vidámsággal az arcokon
és
eltűnt nyomokkal a homokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése