Martfűi levelek

- Történetünk tanpélda I. -

Kedves Barátom,

meglehetősen tanácstalanul mozgok mai világunkban. Egyre kevésbé értem, hogy mi és miért történik. Vagy néha nagyon is értem, és attól bizonytalanodok el. Abban az egyben biztos vagyok, hogy az elmúlt két-három évben és a következő két-háromban kevés dolog van, lesz, amire jó szívvel fogok emlékezni évek múlva.

            Ahhoz, hogy a mai történéseket megértsük, tíz, de minimum legalább másfél-két évet kell visszamennünk.

            A Fidesz úgy bukta el 2002-ben a választást, hogy tulajdonképpen megnyerte. A vezérkara szerintem már akkor eldöntötte, ha még egyszer hatalomra kerülnek, a következő választást már nem bízzák „a véletlenre”.

            Tulajdonképpen ezen előfeltevés nélkül érthetetlenek azok a közjogi változtatások, amelyeket a Fidesz a 2010-es országgyűlési képviselő-választások után megkezdett.

            Mindenki a gazdaságban várt valami áttörés félét, ehelyett kaptuk a közjogi változtatásokat. Úgyis mondhatnám, derült égből villámcsapásként. Az áttörést jelentő gazdasági lépésekre azóta is várunk.

            Az új alkotmány – alaptörvény – lerakta azokat az elvi alapokat, amelyeken minden ezt követő változtatás alapul. Már ekkor lehetett sejteni, tudni, hogy a nyugdíjszerű ellátásokkal, elsősorban a rokkantsági nyugdíjakkal „baj” lesz.

            Az új alkotmányos szabályozás megteremtette ennek az ellátórendszernek és a kapcsolódó kérdéseknek a teljesen újraszabályozási lehetőségét. Jómagam már ekkor elkezdtem kongatni a vészharangot.

            Ideges, ingerült, feszült felvetéseimre, attól függően, milyen lelkiállapotban voltam, az volt az ellenvetés, hogy mi ellen tiltakozzunk, amikor még semmi konkrétum nincs. Az érintettek nyugalmának, visszafogottságának legfőbb indoka az volt, hogy „rémeket” látok, ezt úgy sem meri megtenni a kormány.

            Azzal próbáltam érvelni, hogy legalább azokat a minimumokat fogalmazzuk meg, amelyekhez foggal-körömmel fogunk ragaszkodni.

            Gyakorlatilag egyedül maradtam a véleményemmel.

            A kormány pedig átrajzolta a térképet, újra írta a szabályokat.

            Nehogy azt hidd, hogy nehéz volt előrelátni ezeket a változásokat! Ha egy lejtőn lévő kocsiból kiveszed a féket, azt a jóisten sem állítja meg. A lejtőn lévő ország közjogi rendszerének átírásával a kormány kivette a fékeket a közjogi rendszerből.

            A működési mechanizmus elszabadult. Ma már nem számítanak az írott és az íratlan szabályok. Ha egy előírás az utamban van, két pillanat alatt eltörlöm, megváltoztatom. Személyre szabott törvényeket hozok, így lesz… Tudjuk, ismerjük a példákat.

            Hol van itt nemzeti együttműködés?

            Egy jó gondolat teljesen kiüresedett.

            Együttműködök a haverokkal, de legfőképpen önmagammal.

            Az elvi megalapozással párhuzamosan zajlott a kommunikációs előkészítés. Ez legalább annyira félelmetes volt, mint az elvi - jogi - megalapozás. Sőt, rosszabb volt. Ennek is intőjelnek kellett volna lennie.

            Minderről azonban majd legközelebb. Addig is üdvözöl barátod: 

Adalbert