2012. szeptember 12., szerda

Idézetek - 11.





„Emberrel élni, akit nem szeretünk, a legiszonyúbb halál.”

x x x

„Mit kell tenni, hogy fölfogják végre, ez az ország az ő hazájuk is? Nem szánalmas, elesett szerencsétlenek. Hol az a folyó, amelyben megmártsák magukat, hogy észrevegyék végre, mankó nélkül is tudnak járni, élni. Az egészséges, ép embert gátolja, nem segíti a mankó. Mikor értik meg végre, hogy itt megfordult a mese? Nyugodtan bárhová elmehet a király, nem meztelen. Nem csalók szőtték-varrták a ruhát. Azok csalnak, akik nem hajlandók észrevenni. Akik el akarják hitetni, hogy meztelen.”

x x x

„Sok munka árán bármikor lehet szép látszatot teremteni.”

x x x

„… drága italtól is csúnya részeg lehet az ember…”

 x x x

Mélységes meggyőződése, hogy az élethez a csalás, becstelenség minden fajtája kivédhetetlenül hozzátartozik. Tapasztalatból tudja, minden galádság legbiztosabb segítőtársa a tisztességes emberek tapintata, ártani nem akarása, átgondolatlan szánalma.”

x x x

„Isten tartsa meg a jó szokásukat. Mindig maradjanak ilyenek. Hűtelenek ahhoz, akit szeretnek, hogy szolidaritásukkal azt segítsék, amitől undorodnak.”

x x x

„Ha nem ismeritek meg az igazit, nem is hiányzik, majd meglátod.”

x x x

„A legszebb férfikort nem viseli oly gráciával, mint a rongyait.”

 (Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)




Nincsenek megjegyzések: