Még, még...!

                                                 

                                                Azt mondom, még, még…!

                                                Vállat vonsz, elég, elég…

                                                Szeretni sosem elég,

                                                messzebb vagy

                                                mint földhöz az ég.

                                                Karjaim fáradt indaként

                                                lehanyatlanak,

                                                magához ránt

                                                az alkonyat.

                                                Szeretni sosem elég,

                                                messzebb vagy

                                                mint földhöz az ég.

                                                Magába ölel a sötétség.

                                                Keresd a fényt, a fényt!

                                                Szeretni sosem elég…

                                                Néha a földhöz

                                                simul az ég.