2009-ben meg jelent meg egy könyv Münchausen
báró kerestetik címmel Hankiss Elemér és Heltai Péter összeállításában, alcíme
szerint Mit kezdjünk a nagy magyar válsággal? (a Médiavilág Kft. kiadása). A kötetben közel száz szerző -
tudós, közgazdász, újságíró… - fejti ki a véleményét előre megadott kérdések
köré fonva gondolatait a mai magyar valóságról.
Münchausen
báró az a példázatszerű személy, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a
bajból. Valahogy így kellene tennünk nekünk is a szerzők szerint.
Wermer
András Válságtangó című írásában írja a kötetben: „De válságban vagy-e? Elért-e
a válság? Félned kell-e, vagy elég felkészülnöd?…. A válasz a
vitorlázás-tankönyvben található. Mi a válság? Azaz, mit nevezünk viharnak?….
Vihar az, ami neked, aki a hajót irányítod, vihar. Ne nevess rögtön. Ez a
semminek látszó meghatározás, igen mély gondolat. Amíg ura vagy a helyzetnek,
neked még nincs vihar. Mindegy mekkora a szél sebessége, ha úgy megtanultál
vitorlázni, mint Fa Nándor, akkor a másoknak félelmetes szél számodra a
szokásos utazósebességet biztosítja. Ha nem tudod, mit kell tenned, már a
vitorlákat dagasztó szél is a vesztedet okozza.” Wermer András gondolatát
folytatva, neked ekkor már vihar, azaz válság van.
Azt
sem szabad felednünk, hogy a válság nem azonos időben, módon és mértékben ér el
bennünket, már ha elér valamennyiünket. Ilyenkor a szolidaritás az az érzület
és az ezzel együtt járó tevékenység teremthet közöttünk egy közös nevezőt és
teheti elviselhetőbbé a válságot azok számára, akiket már elért.
Wermer András írja továbbá: „Aki pedig
a világot vágyik megváltoztatni maga körül, jó ha tudomásul veszi, egyetlen
dolgot tehet. Saját magát kell megváltoztatnia.” Miért hisszük, hogy nélkülünk
is megy? Miért hisszük, hogy nekünk nincs felelősségünk, nekünk semmit nem kell
tennünk, nekünk elég csak várnunk – mondjuk a sült galambra. A sült galambnak
az a tulajdonsága, hogy nem repül, soha nem teljesedik be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése