Napló

Vannak, akik - köztük olykor jómagam is - hónapok, évek óta mondják, mondjuk, hogy baj lesz a hene-medinesek és általában a mozgásfogyatékosok jövőjét illetően. Addig, míg valakinek nem lesz személyes érintettsége, konkrét példája, hiszi is, meg nem is. A legtöbbjükben benne van az az érzés, hogy hát őt aztán nem érheti ilyen-olyan probléma.

      Aztán elég ha arról hallunk, hogy kerekesszékes ismerősünk azért nem tudja kivizsgáltatni magát, mert nem bír felfeküdni a vizsgálóasztalra. Aztán jön a kérdés, hogy mit lehet ilyenkor csinálni?

      Nem értem, hogy miért kell megvárnunk azt, míg a baj kopogtat az ajtón. Miért ördögtől való feltelezés az, hogy például egy kerekesszékesnek is előbb-utóbb fel kell feküdnie egy orvosi vizsgálóasztalra? Hogy egy kerekesszékes nőnek szüksége lesz egy nőgyógyászati vizsgálatra, egy férfinak prosztatavizsgálatra?

       Néhány évvel ezelőtt még vígan és dalolva fölpattantam az asztalra, de ma már néhány évvel öregebben, néhány kilóval nehezebben ez már nem megy. Különösen aktív kerekesszékből nehéz megoldani ezt a mutatványt. 

       Egyértelmű, hogy intézményes megoldásra volna szükség.  

      Azt meg végképp nem értem, hogy miért kell annak nekiesni - elsősorban a "sorstársak" részéről -, aki egyáltalán szóba meri hozni a problémákat?

x x x

Mi lesz az OTP-vel, kérdezgetjük egymást pár napja ismerőseimmel? Miért értékesítette a pénzintézet menedzsmentje néhány nap alatt a részvényeinek a többségét? Miért tette ezt az elnök-vezérigazgató? Ha ilyen lépésre szánja el magát a menedzsment, nem kellett volna esetleg ezzel egyidejűleg lemondania? 

       Kérdések vannak, válaszok talán lesznek.

 x x x

125 évvel ezelőtt született Füst Milán. Sok kedvencem van a magyar irodalomban, ő az egyik. 

     A hatvanas évek derekán A feleségem története című regényére tekintettel még Nobel-díjra is előterjesztették. 

        Állítólag rendkívül jó előadó volt, a Látás és indulat a művészetben előadás-sorozatából egy vaskos könyv is lett. 

       Egyik idős barátom mesélte, hogy Füst Milán előadásaira nem csak a bölcsészek jártak, hanem aki csak tehette - köztük ő is - abban időben. Az előadóterem minden alkalommal zsúfolásig megtelt. Füst Milán előadásai az irodalom apropóján az életről szóltak, volt ott szó filozófiáról, gazdaságtanról, pszichológiáról... is.