Üzenet - 113.

Az ember az útját nem kerülheti ki.

Credo

Annyiszor mondtam,
még sem érted,
meg se próbálom
magyarázni:
a szerelem lélek.
Akit szeretnek,
kitérhet,
aki szeret, annak
a szerelem maga
az élet.

Martfűi levelek - Minek nevezzelek?

Kedves Barátom,

minek a csimborasszója mindaz, ami az Emberi Erőforrások Minisztériumban történik? Bizonyos szavakat, szókapcsolatokat az itt dolgozók nem használhatnak, mint például: szegény, szegénység, mélyszegénység, esélyegyenlőség, fogyatékos, stadion…

            Erről több minden eszembe jut.

       Az EMMI munkatársai ezeket a tiltólistára került szavakat egy szakmai konferencián, egy tanulmányban sem használhatják? Mennyire elfogadhatóak az e szavak helyett a minisztérium által javasolt szavak, kifejezések?

          Van egy mondás, hogy nevezzük nevén a dolgokat. Vagy akkor most nem nevén nevezzük a dolgokat, hanem mellébeszélünk?

          Abba már bele se merek gondolni, hogy mi lesz azokkal a munkatársakkal, akik a tiltás ellenére használják ezeket a szavakat.

      Tudod Barátom, innen már csak egy ugrás a gondolatrendőrség. Igen, Orwell. Kötelező olvasmánnyá tenném az 1984 című regényét azzal a felkiáltással, hogy ilyen világot ne!

            De idézhetnék néhány nagyon találó elszólást, kiszólást, beszólást a Tanú című filmből is.

         Más megközelítésben is fokozódik a helyzet. A szaktárca szerint, ha nem nevezzük nevén a sérült embereket (fogyatékos) és a problémáikat (szegénység, esélyegyenlőség), akkor ezek az emberek és a problémáik nincsenek is? Gondoljunk csak az uszodában uszikáló Bástya elvtárs fölháborodására a Tanúból.  

            És mindez egy lelkész által vezetett minisztériumban történik.

       Barátom, az egészben pedig az a legtragikusabb számomra, hogy mindezen már nem is háborodik föl senki.

          Annyira abszurd ez az egész, hogy el se akarjuk hinni, hogy igaz lehet. Amikor meggyőződünk róla, nem tudunk vele mit kezdeni.

         Kedves Barátom, itt állunk egy abszurd helyzetben. Erre kellene gombot varrnunk. Addig is, amíg a gombot meg nem találjuk, üdvözöl barátod:

Csak úgy vannak

Bújtatod
a nincstelent;
van és még 
sincs neked.
Ha itt-ott
látod
kapualjban,
híd alatt, 
féled a jövőt,
kerülöd,
félted sorsodat.
Magukban
csak úgy vannak,
őket láthatod,
de nem
mondják,
láttalak.

Üzenet - 113.

A Martfűi Úszó és Triatlon Egyesület mottója: "Aki győz, nem adja föl. Aki föladja, nem győz."

Napló

Vajúdtak a hegyek, és egér született. Útdíj-ügyben a mozgássérült emberek a semminél többet kaptak, de valójában nem kaptak kedvezményt. Az alapdíjat mindenkinek fizetnie kell abban az esetben is, ha egyébként a magasabb összegű díjat kellene fizetni.

      Mondhatjuk azt is, hogy - politikai alapon – kivételezett városok több kedvezményt kaptak.

x x x

Ma már tudásalapú társadalomról senki sem beszél. 2009-2014 között közel negyven százalékkal csökkent az állami költségvetési hozzájárulás a felsőfokú iskolák finanszírozásában. Ugyanebben az időszakban húsz százalékkal csökkent a hallgatói létszám is.

      Egyértelmű, Magyarország jövőjét nem az oktatásra fordított egyre magasabb állami támogatások fogják meghatározni. Hol van már a finn példára vagy a távol keleti országok modelljére történő hivatkozás!

x x x

A közelmúltban olvastam, hogy a BGF – a Budapesti Gazdasági Főiskola – hallgatói körében végzett felmérés szerint minden második hallgató külföldön képzeli el a jövőjét. Ezek az adatok fölérnek egy társadalmi katasztrófával (szerintem).

Fordulat

Voltál érzéstelen,
mikor semmi sem.
Majd jött a fordulat,
körbejártad magad,
egyensúlyozva a széleken
szerelemre éhesen.

Centauri: Jégvágó

"... még szerencse, hogy már mindent elmeséltem, mert ha mindenről hallgatok, most rohadtul nem értenék semmit, és jól megnézhetném magam, amikor a világ alapjához érek... Tudod, mit? Még ha nincs is kinek, mondj el mindent te is, legalább egyszer, addig, amíg megteheted" (Magvető, 2013.).

Horváth Péter: Köszönet

"A szeretet önző. A szeretet akar. Ha mást  nem, hát köszönetet" (168 óra 2014. évi 51-52. szám).

Érkezés

Menekülésben vagy,
az időt siettetnéd,
mintha bármiről
is lekésnél;
keresed, mi
fényesebb a fénynél.
Vak rohanásban
az idővel az időben,
keresed a jövőd
a jövőben.
Észre sem veszed
magad a zuhanásban,
ezen is túl vagy
a lázban.
Ha a menekülésben
egy percig is félnél,
tudd, időközben
megérkeztél.

Napló

Január 31-én volt a Martfűi Úszó és Triatlon Egyesület 2014. évet záró ünnepi rendezvénye. Az egyesület nagyon eredményes volt tavaly, a hasonló profilú egyesületek rangsorában második lett.

     Az egyesület működésének mottója: "A győztes nem adja föl. Aki föladja, nem győz".

x x x

A napelemek megadóztatásakiverte a biztosítékot még a kormánypártokat támogatók egy részében is. Ezzel együtt nem történt semmi, maradt az adó és oda a fölháborodás.

     Az ember nem is érti. Éveken keresztül támogatjuk a napelemek elterjedését, aztán megadóztatjuk.

x x x

A magyar baloldali ellenzéki parlamenti pártok továbbra sem találják a helyüket. Mintha egyre inkább kiüresednének.

x x x

A települési önkormányzatokmost készítik gazdasági programjaikat erre az önkormányzati ciklusra. Mindenütt keresik, keresnék a gazdasági kiugró pontokat. De milyen lehetőségei vannak egy-egy önkormányzatnak, ha azokat a kiugrási pontokat a kormány, az ország sem találja?

Varázsszó

Lesz varázsszavunk;
veszteségeinken túl
már csak mi vagyunk.

Tanner Patrick: All about that bass

Martfűi levelek - A megoldás késik

Kedves Barátom,

amikor azt mondjuk, hogy munkaalapú társadalmat szeretnénk - ha ezen azt értjük, hogy mindenkinek legyen munkahelye, munkája -, ezzel gyakorlatilag egyetérthetünk. Ennyiben a jelenlegi kormány ebbéli hitvallását maximálisan el lehet fogadni. Ez valamennyiünknek jó lenne.

    Az előző elvhez szorosan kapcsolódnak azok az eligazodási alapelvek, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék" és "mindenki annyit  ér, amennyije van".

    Tudjuk, az ördög a részletekben van. Az előző megállapításokból még semmi konkrétum nem következik. Ezek alapján még nem nő a foglalkoztatás, és nem lesznek megoldva a szociális kérdések sem. Viszont sokak által elfogadható, jól hangzó, populista kijelentéseket könnyű tennű.

     A mai állás szerint az önkormányzatok túlnyomó többsége legjobb esetben szinten tartásra kénytelen berendezkedni 2015-ben. 

     Jó, ha a legszükségesebb karbantartási, felújítási kötelezettségeknek eleget tudnak tenni. Már az is kérdéses, hogy önerős pályázathoz, az önerőt honnan tudják biztosítani.

     Mindez igaz Martfű esetében is. Azzal együtt, hogy Martfű viszonylag jobb helyzetben van a többi önkormányzathoz képest.

      Még a legoptimálisabb esetben sem lehet biztosan megmondani, hogy mire lehet vagy érdemes vállalkozásba beruházni. Mindezzel együtt az önkormányzatok magukra vannak hagyatkozva korlátos lehetőségeikkel (ingatlan biztosítása, adózás...). Lehet ötletelni, de a receptet az elmúlt huszonöt évben még nem találta ki senki.

      A probléma adott, csak a megoldás késik...

      Ezzel búcsúzok most. Üdvözöl barátod:

Tudni a szerelmet

Itt egy könyv,
ott egy könyv,
hol öröm,
hol könny;
száll a lélek,
száll a szó,
jó volna tudni,
mi a jó.

Jó volna tudni
a szerelmet...

Hol kapunk
ma kegyelmet?
Hol könny,
hol könyv,
bármi lehet,
csak ne közöny.

Napló

Tegnap fölhívott egy hölgy telefonon, segítséget, tanácsot kért. Az öccsét, aki idős, beteg édesanyjukkal élt egy kis faluban, még az ősszel baleset érte. Annyira helyrehozták, hogy elektromos kerekes-széket fog tudni használni, de mindenhez segítség kell neki. Hamarosan kiadják a kórházi rehabilitációs osztályról, és nem tudják, mi legyen vele.

            Hárman vannak testvérek. A bátyjáéknál és náluk is két kiskorú gyerek, dolgoznak valamennyien, a lakásaik emeleten vannak. Az édesanyjukhoz megint nem mehet, az édesanyjuk idős is, beteg is… A szociális otthonokban várólisták vannak.

            A közeli kórház ápolási osztályára történő elhelyezést javasoltam ideiglenesen és jobb híján, amíg nincs tartós megoldás.

            A beszélgetés után végiggondoltam az egészet. Arra jutottam, hogy itt kezdődnek a bajok, amikor az ember már tanácsot sem igazán tud adni.

x x x

A lányom decemberben töltötte be a 18. életévét, az idén érettségizik. Legalább egy éve arról beszél, hogy továbbtanulni is külföldön fog. Az is azt jelenti, hogy dolgozni is.

            A legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem tudok érvelni vele szemben, miért ne tegye. Ez a korosztály kineveti a politikai reklámokat. Ha nagyon erősködök, a lányom engemet is kifog.

x x x

Csak jót jelenthet. Napok óta hallom a vadlibák hangját, nappal és sötétedés után is. Visszahúztak és ez egyre jobb időt jelenthet.

            Ezt erősíti, hogy egyik ismerősöm három gólyát látott a szántóföldön Békéscsaba és Gyula között. Sőt, sok helyen már nyílik a hóvirág és az aranyeső.

            Ilyenekre azért január első felében nem tudok példát.

Super Furry Animals: Hello sunshine

Vigasz

Szólítod,
segítségét kéred;
napi hivatkozás:
mindig a körülmények.
Szétszedett mondatok,
túlbírált részletek,
arculcsapás az egésznek.
Vigasztalnak
az angyalok,
reméled, talán
majd tudhatod.

Hankiss professzor

Életének nyolcvanhatodik évében elhunyt Hankiss Elemér szociológus, társadalomtudós.

            56-os volt, aki börtönben is volt emiatt. Soha nem kérkedett vele.

            A rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Antall József baráti társaságához tartozott a hatvanas évektől. Ezzel sem kérkedett.

            Mindig is rendszerkritikus volt. Erről szólnak a könyvei, ezt tanította, ezekről tartott előadásokat.

            Álma volt, hogy találjuk ki Magyarországot, találjunk kii egy új országot. Nem sikerült mozgalmat csinálnia ebből a gondolatból. Ezt biztos is, hogy kudarcként élte meg.

            Egy lehetséges új Magyarország eszmei alapjait azonban letette írásaiban. A többi nem rajta múlt, már nem rajta múlik.

            Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy kétszer is találkozhattam vele személyesen úgy, hogy beszélgettünk. Együttvéve közel másfél órát rám szánt az életéből.

            Első találkozásunk 2012-ben volt az ünnepi könyvhéten Budapesten a Vörösmarty téren. Legújabb könyvét dedikálta, én is ezt kértem tőle.

            Mikor rám került a sor, beszédbe elegyedett velem. Emlékeztettem egyik írására a nyolcvanas évek elejéről, amelyben pozitív példaként írt a mozgássérült emberek érdekvédelmi szerveződéséről. (A civilszerveződés akkoriban ritka volt, mint a fehér holló.)

           Beszélgetésünknek abban a tudatban vetettem véget, hogy mögöttem már legalább huszonöten vártak dedikálásra.

          Második találkozásunk Szolnokon volt 2013. őszén. Előadást tartott a megyeházán. Két könyve is nálam volt dedikálás céljából. Erre az előadása után kértem meg.

      Leült velem szemben és megint beszélgettünk. Már csak mi maradtunk a teremben és a szervezők, akik türelmesen álldogáltak egy kicsit arrébb. A szervezők azzal vetettek véget a beszélgetésünknek, hogy a professzor úrnak mennie kellene, ha nem szeretné lekésni a vonatot.

        Az egyik könyvbe ezt írta ajánlásként: „Dr.Urbán-Szabó Bélának, hogy egy jobb világban éljen!”

            Hát, professzor úr, erre még várni kell.

Üzenet - 112.

Kedves Ismerősöm édesanyjának szavajárása volt: "Ha éreznénk a másik baját is, ki se bírnánk."